2015. július 28., kedd

A kicsik és a Biblia

Bizonyára több kisgyermekes szülő járt már úgy, hogy a gyermeke a szentmise alatt – például az olvasmánynál – rákérdezett valamire. Talán a nyelvezet, talán a tartalom befogadása is nehéz lehet egy kisgyerek számára. A Biblia kicsiknek című kimondottan gyerekek számára készült könyv a szülők segítségére lehet. Részlet a kiadványból:

„Kezdetben, amikor még mindenütt sötétség honolt, Isten ott volt.
– Legyen világosság! – szólt az Úr, és gyönyörű, meleg ragyogás űzte tova a sötétséget. És látta Isten, hogy ez jó, és a fényességet nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el.
– Legyen ég a vizek felett – mondta Isten, és a szépséges kékség kettévált, felül lett az ég, alul pedig a víz. És látta Isten, hogy ez jó...”

Természetesen a teremtés történetével indul a Biblia kicsiknek című kézreálló, kemény táblás, színes kiadvány, amely a legismertebb ó- és újszövetségi szereplőkkel és történetekkel ismerteti meg az ifjú olvasókat. Az egész oldalas képek még élethűbbé varázsolják a bibliai eseményeket. Gyerekként nehezen értettem meg, hogy Isten miért kérte Ábrahámtól, hogy áldozza fel a saját fiát. A kiadvány így meséli el apa és fia történetének legvégét:

„... – Ábrahám! Ne bántsd a fiadat! Bebizonyítottad, mennyire szereted Istent! – szólt egy angyal.
Ábrahám magához ölelte gyermekét, annyira szorosan, amilyen szorosan csak tudta. Majd miután meglátott egy bozótban fennakadt kost a közelben, végül ezt az állatot áldozta fel Istennek.
– Sokat jelentesz nekem, Ábrahám! Engedelmeskedtél nekem még akkor is, amikor a legnehezebbet kértem tőled – szólt Isten. – Megáldalak most és mindörökké!”

S ha már megismerték az ószövetség történeteit, következhet Jézus története – születésének történetét – célszerű karácsony környékére időzíteni.

„... – Ő Jézus? – kérdezték (a pásztorok). – A megváltó, akit Isten megígért?
Egy ideig ámultan nézték a különleges csecsemőt, és amikor elmentek, mindenkinek elújságolták az örömhírt: Jézus megszületett!... A bölcsek, akik távol, Keleten éltek, meglátták, hogy új csillag gyúlt ki az égen akkortájt, amikor Jézus Betlehemben megszületett.
– Nézzétek! – mondta egyikőjük. – Ez egy jel, új király született...”

A rövid, ugyanakkor gyerekek számára is befogadható nyelvezetű kiadvány 37 története akár kiváló esti mese is lehet több mint egy hónapon át.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. július 21., kedd

Én is bumeránggyerek lennék?

A minap épp azon bosszankodtam, hogy kisgyermekes szülőként vannak olyan napjaim, amikor sehogy sem sikerül a munkám végére érnem. Egyéves kisgyermekem számára a nap huszonnégy órájában rendelkezésre állok, hasznosan, vidáman töltjük együtt a napot. Emellett pedig hol lopva, hol pedig sietve elvégzem a ház körüli teendőimet (gondolok itt a főzéstől a mosáson át a takarításig mindenre). Bezzeg azoknak sokkal könnyebb, akik együtt laknak a nagyszülőkkel! – mondom néha ingerülten, amikor épp kifut a leves, a gyerek sír, én pedig épp teregetem a mosott ruhát.

Aztán elgondolkoztam azon, vajon tényleg könnyebb-e azoknak, akik a szülőkkel élnek még az iskolaévek lezárultával is? Erre kerestem a választ a sikeres életmód-tanácsadó szerzőpáros, Gary Chapman – Ross Campbell: Szülőfüggő fiatalok – Hogyan szeressük felnőtt gyermekeinket? című könyvében, s bizony hamar rádöbbentem, hogy a kényszer szülte együttélés sokszor mindkét felet kimeríti. A könyv említ egy családot, amelyben miután egy fiatal anyának tragikus hirtelenséggel meghalt a férje, a nő arra kényszerült, hogy kislányával egy időre hazaköltözzön a szüleihez. Az együttélés nemcsak számára, de a nagyszülőknek sem volt zökkenőmentes érzelmi időszak. „Nagyon szeretjük az unokánkat, de nem számítottunk rá, hogy nekünk kell majd gondoskodnunk róla.” Jobban belegondolva érthető számomra a könyvben szereplő nagyszülők reakciója. Ők már felnevelték saját gyermeküket, s attól a perctől, hogy az elkezdte saját, önálló életét, a nagyszülők is több időt fordíthattak volna egymásra és a házasságukra.

Mi a teendő, ha nem ürül ki a fészek, vagy visszaköltöznek a fiatalok (őket nevezik bumeránggyerekeknek)? Fel kell állítani a család saját szabályait, alkalmazkodva a fiatal felnőtthöz és a szülőkhöz egyaránt.

Törekedjünk a nyílt kommunikációra! – javasolja a szerzőpáros. A családi kupaktanács keretei között a felek megvitathatják érzéseiket, igényeiket és elvárásaikat.

Teremtsük meg a szabadság és a felelősségvállalás egyensúlyút! – hangsúlyozzák. Egy anya azt kérte fiatal felnőtt fiától, hogy amíg velük lakik, mindenképpen telefonáljon haza egy-egy éjszakai kimaradás előtt.

Tartsuk magunkat az értékrendünkhöz! – még ha a fiatalé különbözik is a szülőkétől, otthon a szülők értékrendje a mérvadó.

Tartsuk szem előtt saját testi és lelki egészségünket! – erre jó példa az éjszakai telefon, amely után az édesanya már nem forgolódik álmatlanul hajnalig.

Szabjunk korlátokat, és tűzzünk ki célokat! – buzdítanak a szerzők. Ezeket mindig újra lehet gondolni és alakítani az újabb élethelyzetnek megfelelően. 

Hazánkban is egyre gyakoribb jelenség, hogy a húsz-harcmincévesek nem repültek még ki a fészekből. Elhúzódó felnőtté válásuk pedig új nehézségek és kihívások elé állítja a szülőket. Hogyan szeresse és legyen segítségére a szülő a nagy, felnőtt gyermekének? Milyen mentalitásból/élethelyzetből felmerülő konfliktusok adódhatnak? Ezekre a kérdésekre ad választ a sikeres életmód-tanácsadó szerzőpáros. A könyvet olvasva még arra is rájöttem, hogy helyes időbeosztás mellett van időm kiteregetni, a picivel játszani és még a leves sem fut ki.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. július 7., kedd

A vízhordó ember

Életrajzi írást olvasni számomra mindig különleges. Olyan, mintha közelebbről megismerkedhetnék valakivel, akivel lehet, hogy soha nem lenne módom személyesen találkozni. A tények mellett pedig előnyt élveznek az érzelmek, a személyiség. Az időseket megszólítani különösen fontosnak gondolom. Ők azok, akik a tankönyvek helyett taníthatnak minket. Tőlük első kézből hallhatunk a múlt eseményeiről, s ami ennél is lényegesebb, a puszta tényeken kívül tőlük megismerhetjük az események emberi oldalát is.

A 60-as évek elején érettségiző, Vas és Zala megyei kötődésű Márfi Gyula veszprémi érsekkel beszélget Elmer István A vízhordó ember című interjúkötetben. Márfi Gyula 1962-ben végzett a bencés gimnáziumban. A kötetből kiderül például, hogy az akkori politikai viszonyokról milyen véleménye alakult ki az érsek úrnak. „Az állam azért járult hozzá a Központi Papnevelő Intézet, illetve a Hittudományi Akadémia újraindításához..., mert az állam fokozatosan nyitott a Nyugat felé, később pedig a pénzügyi kölcsönök felvétele is befolyásolta politikájukat. A kommunisták arra törekedtek, hogy minél jobb arcot mutassanak a Nyugatnak... (A szemináriumban) burokban éltünk, megóvtak minket a külső hatásoktól. Egyébként tudtuk, hogy nem vagyunk szabadok.”

Az akkori társadalom képe mellett a Márfi család élete is kibontakozik az olvasó előtt: a Pördeföldén gazdálkodó szülők két fiúgyermeküknek nem azt a sorsot szánták, amit maguknak, ezért minden erejükkel segítették a gyermekek továbbtanulását. Felnőve mindkét fiúból pap lett, egyiküknek azonban mindössze 39 év adatott a földi életből. A kötetből kiderül, hogy egy nagynéni is támogatta Márfi atya előmenetelét, szóba kerülnek a szombathelyi évek, a káplánságtól egészen az érsekségig bontakozik ki előttünk egy életút.

A család mélyen hívő, összetartó és szorgalmas volt. A munkából a gyerekek is kivették a részüket: „Amennyire a tanulás megengedte, részt vettünk a mezőgazdasági munkában. Nyáron mi is nagyon sokat dolgoztunk, reggeltől estig a földeken voltunk, kaszával, kapával, metszőollóval, vasvillával... Vasárnap bementünk Pákára a tízórás szentmisére. Öt kilométer oda, öt kilométer vissza, legalább egy óra a mise, összesen három óra, elment vele a vasárnap délelőtt. Így volt ez rendjén.”

A kibontakozó életút mellett megismerhetjük érsek úr zenéről (egyházi, komoly- és könnyűzene), kedvelt szabadidős tevékenységeiről, a „közszereplésről” alkotott véleményét vagy egyéb, ma aktuális és érdeklődésre számot tartó témáról alkotott gondolatait is, mint a cölibátus. Elmer István szerint a mai gondolkodás a házas és a cölebsz állapotot gyakran szembeállítja egymással. Érsek úr véleménye erről a következő: „Ez éppen olyan ostobaság, mintha a kilégzést vagy a belégzést akarnánk szembeállítani egymással... Találkozunk néha olyan jelenségekkel, amelyek látszólag ellentétben állnak egymással, valójában azonban nem. De sok múlik a mértéken... A két életállapot tehát nem állítható szembe, sokkal inkább kiegészítik egymást.”

A kötet elején a szerző így méltatja interjúalanyát: „A keresztény ember mértéktartó, figyelmes bölcsességgel tekint az élet jelenségeire. Márfi érsek úr ennek adja tanúságát, szembenézve az ember olykori gyöngeségeivel, törékenységével is. Sorsában életpéldát ad – finom szerénységgel, szeretni valóan kellemes humorral.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: