2014. június 25., szerda

Áldás vagy sorscsapás a gyermek?

Csuti Benedek
Mai könyvszerdánkban – rendhagyó módon – nem Zsófi kínál olvasnivalót, mivel múlt szerdán megszületett a kisfia, Benedek. Úgy érzem, hogy könyvszerdánk olvasói és közöttünk, a Martinus Kiadó munkatársai között az elmúlt két évben kialakult egy olyan lelki kötelék, amely felhatalmaz arra, hogy a mai könyvszerdában mindannyiunk nevében köszöntsem az újszülött Benedeket és jó egészséget kívánjak az édesanyjának és az édesapjának.

Zsófi egyébként az elmúlt hetekben is aktívan pihent. Rengeteg könyvet olvasott el, hogy továbbra is olyan érdekes és értékes kiadványokat mutathasson be nekünk, amelyek jól olvasva mindannyiunk lelki életét magasabb szintre emelhetik.

•     •     •

A fenti apropóból, mai könyvszerdánkban Peter Paulig gyerekneveléssel foglalkozó könyvét, amely A gyermek: áldás vagy sorcsapás? címet viseli, mutatom be röviden. A szerző, Prof. dr. Peter Paulig hat gyermek édesapja. 1977 óta pedagógiai tanszékvezető az eichstätti egyetemen. Rengeteg cikke jelent meg nevelési témákkal kapcsolatban, a sajtóban. A rádióban és a televízióban is rendszeresen tartott előadásokat. Könyvét a következő szavakkal vezeti be: „Könyvespolcomon 234 kötet található, amely mind a nevelésről szól. Mindegyiket vettem, vagy kölcsönöztem és elfelejtettem visszaadni, de mindegyiket elolvastam. Ezek közül azonban csupán 18-at találok jónak, amit azonban Ön most a kezében tart, mindegyiket felülmúlja, legalábbis remélem. Teljesen biztos azonban nem vagyok ebben, mert – véleményem szerint – semmi sem nehezebb annál, mind bölcs dolgokat írni a nevelésről. Miért? – kérdezi Ön. Próbálja meg egyszer! Majd azután megbeszéljük a dolgot. Egyetért?”

A könyv tizenhárom fejezeten keresztül próbál meg irányt mutatni a gyereknevelés labirintusában. Már maguk a fejezetcímek is rendkívül beszédesek:
  • Mire van szükségük a gyermekeknek?
  • Halló, gyerekek, legyenek boldog szüleitek!
  • A nevelési céloknak és intézkedéseknek irányelvekre van szükségük
  • „Amit nem tanul meg Jancsi…!”
  • A gyermekeknek szükségük van határokra – de a szülőknek is!
  • Szabályok – Szertartások – Szerepkörök
  • Hogyan válhat Rontó Palkóból – Rontó Pál?
  • Soha ne alkalmazzunk erőszakot!
  • A nevelés szerencse dolga
  • Kedves anyukák! Helyezzék magukat kényelembe és figyeljenek!
  • Valóban olyan ritkaság a jó apa?
  • A „nyárspolgári nevelők” gyermekeinek nincs nevetnivalójuk
  • Ne büntessünk, de legyünk következetesek

Peter Paulig az egyes fejezetek felépítéséről a következőt írja: „Minden fejezet, csupán egy kérdés tisztázására irányuló kísérlet. Ennek során mindig szó van olyan kérdésekről, amelyeket szülők és nevelők tettek fel nekem. A sokféle választ ezekre a kérdésekre úgy igyekszem megformálni, hogy Ön örömét lelje azok olvasásában, és hasznot húzzon belőlük.”

A Hogyan válhat Rontó Palkóból – Rontó Pál? című fejezetet egy olyan szituációval vezeti be a szerző, amely a világon bárhol megtörténhet. „A 4 éves Marika éppen egy gyönyörű tortát »sütött« homokból. Ekkor átviharzik a homokozón az 5 éves Misi, meglóbálja a lapátját és szétrombolja Marika remekművét. Marika kiabál és sír, és mert a kis Rontó Pál-Misinek ez az átütő siker nagyon tetszik, még egy maréknyi homokot szór Marika arcába. Ez a »merénylet« most már teljesen kétségbe ejti Marikát, zokogva rohan a mamájához, aki tanúja volt a támadásnak és nem tudja, hogy most mit tegyen. Szidja meg Misit agresszív magatartásáért, vagy vigasztalja meg Marikát azzal, hogy a felnőttek világában is gyakori az erőszak? Mit tenne Ön egy hasonló szituációban?” A történetet egy remek kérdéssel zárja le a szerző, akinek az a célja, hogy bevonjon bennünket is a megfelelő megoldás megtalálásába, hogy valóban elgondolkodjunk, mi mit tennénk egy ilyen esetben. Melyik hangra figyeljünk a fejünkben? Amelyik azt mondja, hogy „Ne tűrd! Védd magad! Üss vissza!” vagy amelyik azt suttogja, hogy „Az okos enged”? Paulig professzor mindkét lehetőséget megvizsgálja és arra is igyekszik magyarázatot találni, hogy mi lehet az oka a gyermekkori túlzott agressziónak.

A könyvben található sok bölcs gondolat közül végül szeretnék egy olyan jellegű tanácsot kiemelni, ami kimondva és leírva annyira egyértelműnek tűnik, ám a valóságban sokszor figyelmen kívül hagyjuk: „A magam részéről rendkívül fontosnak tartom, hogy a szülők a nevelési célokban, irányelvekben és módszerekben egyetértsenek. Ez persze néha meglehetősen nehéz lehet, hiszen mindenkinek megvan a maga »módszere« és következésképpen elképzelése a nevelésről. … Az egymás nélküliségből hamar válhat egymás elleniség, pl. ha az apa mindenáron bele akar szólni a nevelésbe, de az anya ezt nem engedi, mert ő – mint állítja – jobban ismeri a gyermeket, és ezért jobban, helyesebben tudja, hogyan nevelhető legjobban a gyermek.”

Gyakorló szülőként nekem is megvannak az elképzeléseim gyermekeim neveléséről, ám nekünk szülőknek is mindig fejlődnünk kell és érdemes bizonyos időszakonként felülvizsgálni nevelési módszereinket, ha gyermekeink és egész családunk számára valóban szebb, nyugodtabb és békésebb életet szeretnénk biztosítani. Peter Paulig is erre bíztat minket: „Talán reménytelen Önt arra rávenni, hogy bizonyos meggyőződéseit, amelyeket már X éve szilárdan képviselt, mégis egyszer vizsgálja felül. Hiszen senkinek sincs megtiltva, hogy véleményét megváltoztassa. Vagy Ön ezt másképp látja?”

Teklits Tamás

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2014. június 18., szerda

Élet a keresztség és bérmálás kegyelmében

A keresztelés sokak számára inkább egy kedves családi ünnepség hangulatát idézi fel, középpontjában az újszülött csecsemővel. A neves angol domonkos, Timothy Radcliffe könyve viszont feltárja olvasói előtt a keresztségben kibontakozó csodálatos világot, az Isten életében való részesedés végtelen gazdagságát. Nagyon reálisan és kritikusan tekinti át az átlagos keresztény élet szürkeségét és töredékességét, rámutat viszont arra a lehetőségre, amit a keresztség és a bérmálás szentsége nyit meg előttünk. Humoros stílusával, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató meglátásaival meghívja az olvasót: legyen bátorsága arra, hogy „vesse bele magát” az igazi keresztény élet kalandjába, ahogyan az első keresztényeket alámerítették a keresztelő medencében, élje át minél teljesebben a keresztség és a bérmálás kegyelmét.

„Napjainkban a keresztség általában nem jelent többet, mint hogy kis vizet öntenek a fejünkre. Egy negyedik századi előírás szerint azonban amikor a püspök belépett a keresztelőkápolnába, ezt az utasítást adta: »Vesd le ruháidat!«. Őseinket azután belemerítették a keresztelőmedencébe. A férfiakat és a nőket többnyire elkülönítették… A belemerítés erőteljes szimbóluma a keresztség jelentésének… Bár legtöbbünket a szó szoros értelmében nem vetkőztetnek le, és nem merítenek be, mégis hatásos kifejezése ez annak, mit jelent megkeresztelt emberként élni. Először is az Úr szeme előtt mezítelenek vagyunk. Az Úr előtt szégyenkezés nélkül állhatunk mezítelenül.”

Sokan úgy gondolják, ez is csak egy szép ceremónia, mint a templomi esküvő, amelyre össze lehet hívni a családot, és az ünnepség középpontjában nem a szertartás és annak valódi jelentése, jelentősége áll, hanem az azt követő eszem-iszom, családi összejövetel. A szerző természetesen egészen másképp vélekedik erről: „A keresztség bevezet a kereszténység misztériumába, Isten szeretetébe irántunk, és a mi szeretetünkbe Isten, embertársaink és önmagunk iránt. Ahogy egyre közelebb jutunk a keresztelés drámájának legfontosabb pillanatához, a vízzel megmosáshoz és a Szentháromság segítségül hívásához, fokozatosan megvilágosodik, hogy ez a szeretet gyönyörűbb és többet is kíván tőlünk, mint amit valaha is el tudtunk képzelni. (...) A megkeresztelendő számára szükséges, hogy megszabaduljon a nem-áteredő bűn kötelékeiből, hogy Krisztussal új életet kezdhessen –, hiszen az újszülött nem „tabula rasa”, vagyis szülei átörökítették számára az eredendő bűnt, írja a szerző. A Lateráni-bazilikában olvasható egy ötödik századi felirat, amely ide kapcsolódik: „A víz befogadja a régi embert, és új emelkedik ki a helyében. Ártatlan akarsz lenni, tisztítsd meg magad ebben a fürdőben, bármilyen teher nyomaszt, Ádám bűne vagy a sajátod.” Krisztusban megújulunk, első alkalommal leszünk igazán fiatalok, még ha felnőttek vagyunk is. A Szentlélek erősít meg és alakít minket Isten szeretetére és bölcsességére.

A keresztelés nemcsak a szűk családot érinti, hanem általa a gyermek egy még nagyobb család, a keresztény közösség részévé is válik. A szülők – amennyiben helyesen élik meg hitüket – szeretetből odaadják gyermeküket az Egyháznak, amely valamiképpen az egész emberiséget jelenti. Amikor keresztelőre megyünk, nemcsak a látványosságot keressük. „A pap azt mondja: »Nagy örömmel fogad téged a keresztény közösség.« Ez az elengedés a keresztszülők kiválasztásával a szülői felelősség megosztásával kezdődik. A keresztszülők a gyermek rokonai lesznek, szülei Istenben.”

A megkereszteltnek Krisztust kell választania a sátán helyett. A könyv a keresztelés kapcsán ezzel a témakörrel is foglalkozik: az ember eredendően bűnös, s a keresztség az, ami ettől megtisztít bennünket. „A megkereszteltnek most ünnepélyesen Krisztust kell választania a sátán helyett. Az elköteleződés pillanata ez. A sátán visszautasításával kezdjük: Ellene mondasz-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhess? Ellene mondasz a gonoszság csábításának, hogy a bűn uralma alá ne kerülj? Ellene mondasz a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?”

Végül a bérmálás kegyelmével növekszünk, és leszünk Krisztusé. Ez az a szeretet, amely Isten erős gyermekeivé alakít minket, akikre rábízta a jövőt. Ez emberségünk drámáját is érinti, megáldja születésünket és halálunkat, szerelmünket, kudarcaink perceit, azt a küzdelmet, hogy megértsük életünk értelmét, és lassú érlelődésünket. Részt kapnak ebben a kozmosz elemei, amelyben élünk, és amelyből származunk: az olaj, a víz és a tűz. Lehet, hogy rövid és egyszerű, gyakran szinte észrevehetetlen szertartás ez, mégis a Krisztusban teljes élet drámája. Ha megértjük ennek az egyszerű szentségnek a szépségét, akkor az Egyház virágozni fog, és hatékonyan hirdeti a jó hírt a világnak, amely bár öntudatlanul, éhezik a szeretetre – zárja gondolatait a szerző.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
A sorozat további tagjai:

2014. június 11., szerda

Gyógyuljon zenével!

Mit és hogy gyógyíthat a zene? Erre a kérdésre keresi a választ a magatartás-tudományi szakember és a gyakorló terapeuta, vagyis a Gyógyító zene című könyv szerzői, Harmat László és Tardy József. Könyvükből kiderül, hogy a szív és az érrendszer zavarainak, a depressziónak, a stressznek, az alvászavaroknak, a fájdalomnak és a szorongásos zavaroknak egyaránt hatásos ellenszere lehet a zene.

A zenét már az ókortól alkalmazták a gyógyításban, a zeneterápia azonban csak a XX. század közepén vált független és önálló szakterületté. Harmat László és Tardy József kutatásai szerint Beethoven, Bach, Liszt Ferenc és Mozart zenéje számos fizikai vagy lelki betegségre hatásos, nyugtató gyógymód lehet.

A szerzők nagy érdeme, hogy a szerteágazó témakörbe egy sajátos terápiás eszközön, a zene alkalmazásán keresztül nyújtanak betekintést az olvasónak. „Nemcsak az emberi bajok természetében lehet ennek révén eligazodni, hanem azt is megérthetjük, hogyan lehet a zenét felhasználni a legkülönbözőbb betegségek gyógyításában. A zene igen nagy hatással van az emberre, ez ősidők óta ismert, és a régi kultúrák is megpróbálták a – tágan értelmezett – zene, vagyis a melódia, ritmus, dallam, tánc, hangokra figyelő lelki beállítódás eszközével kiváltani a megnyugvást, megbékélést, megtisztulást, s visszaadni az életkedvet és a regenerációt” – írja előszavában dr. Buda Béla.

A zene terápiás hatása kapcsán a szerzők vizsgálják a zene – egészség – spiritualitás közti kapcsolatot, és leszögezik, hogy a zene a lélek és a spirituális tapasztalatok terén is helyet kap. A zenét a tudatosság szintjei közötti hídként értelmezik. „Elősegítheti meditatív állapotok elérését, és elvezethet a személy feletti és spirituális tapasztalatok világába. Ugyanakkor a zenehallgatás vagy éppen az aktív zenélés olyan transzperszonális térbe vezet, ahonnan máshogyan vagyunk képesek szemlélni a valóságot, mint hétköznapi tapasztalataink során, egyfajta teljesség élményét adja... A zene tehát nem csupán a személyiség tükreként jelenik meg, hanem hozzásegíti az egyént a magasabb tudatossághoz, személyisége integrációjához és kiteljesedéséhez.”

A szerzőpáros vizsgálja a fent felsorolt betegségek biológiai, pszichológiai és szociális tényezőit, ismerteti a pszicho- és zeneterápiás kezelési lehetőségeket, valamint csoportterápiás ötleteket ad. Könyvükből röviden megismerhetjük a különböző zeneterápiás iskolákat is, azok működését – és a pszichológia fejlődésére gyakorolt hatását –, többek között a Bonny-modellt, az analitikusan orientált zeneterápiát, a Nordoff–Robbins-modellt, valamint a szabad improvizációs terápiát. Ezek mindegyike más-más módszerrel dolgozik, a lényeg azonban ugyanaz: a zenén keresztül gyógyítani a beteget.

„A klasszikus zene felépítése, a gyors és lassú tételek váltakozása segítheti e beteget, hogy ráérezzen a teljesítmény és a pihenés egymást kiegészítő voltára.” A szerzők példákat is hoznak a könyvben (Bach: Wohltemperiertes Klavier fúgái; Liszt: A-dúr zongoraverseny; Beethoven: Appassionata stb.), így otthon, saját magunkon is kipróbálhatjuk és megtapasztalhatjuk a különböző zenefajták ránk gyakorolt hatását. „Ahogy egy zeneműben, úgy a mindennapi életünkben is szükséges a gyors és a lassú, a teljesítményvégzés és a pihenés fázisainak állandó és ritmusos váltása.”

A zene nagyban befolyásolja érzelmeinket, az általa keltett „pozitív érzelmek nyomán az agyban kiváltódik az úgynevezett jutalmazó-motivációs rendszer”, amely például még étkezés után figyelhető meg. „A boldog vagy vidám hangulatot okozó zene hatására általában növekszik a bőrellenállás, gyorsabban ver a szív, magasabb a percenként mért átlagos légzésszám, és jobban megemelkedik a vérnyomás, mint a szomorú hangulatot kiváltó zene hallgatása közben.”

A keresztény hívők nagy részének a szertartásokon felcsendülő dallamok kapcsán – gregorián, népének, oratórium – is átélnek zenei élményeket. Érdekes, hogy a megkérdezettek egy része szerint a zenei tapasztalatok a túlvilági élet, a paradicsomi élet képzetét idézik fel a vizsgálati személyekben, mások mélyebb vallásos megértésre, megtérésre jutottak. „A legmeglepőbb és legerőteljesebb azon beszámolók csoportja, amelyekből az derül ki, hogy a hallgató nagyon erősen a Szentháromság – Atyaisten, Jézus Krisztus, Szentlélek – jelenlétét érezte – együtt vagy külön-külön egy zenemű hallgatása közben.”

Harmat László és Tardy József szerint a zene esélyt kínál arra, hogy mély belső tapasztalatokat éljünk át, amelyek mindig magukban hordozzák a spirituális élmények lehetőségét is. Mivel ezek hozzásegítenek létünk teljesebb megtapasztalásához, nagyon komoly szerepet játszhatnak személyiségünk formálódásában, fejlődésében, ami a legtöbb esetben a gyógyulás útját is jelentheti. „Az egészség tulajdonképpen folytonos dinamikus fejlődés, nemcsak az egyén, de a társadalom és a kultúra szintjén is. A zene segíthet, hogy egyre tágabb keretek között legyünk képesek észlelni önmagunkat, a másik embert és a környezetet, amelyben élünk. Kitágítja határainkat, csökkenti az elkülönültség érzését, kapocs lehet külső és belső világunk között, összekötve azzal a valósággal, amelyhez mindannyian tartozunk” – véli a szerzőpáros, majd megállapítják, hogy a terápiás folyamat során zene segíti az egyént „szembenézni nehezen megélhető fájdalmas érzéseivel, a tudattalan komplexusok tudatossá tételében és integrálásában, valamint a spirituális tapasztalatok átélésében.”

Harmat László és Tardy József hangsúlyozzák, hogy nem könnyű szembesülni hiányainkkal, félelmeinkkel és sérüléseinkkel, viszont a zene segít mindezek biztonságosabb megélésében. A zene „nemcsak az emberek közötti kommunikációban tölthet be jelentős szerepet, de a saját bensőnkkel való, vagy... az ember és Isten közötti kommunikációban is.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2014. június 4., szerda

Felnőtt hittel

A május és a június az elsőáldozások, de leginkább a bérmálkozás időszaka. A bérmálás szentsége a keresztény nagykorúságot jelenti a fiatal katolikus hívő számára. Nemcsak egy szép szertartás, hanem egy egész életre szóló elkötelezettség a katolikus hit tanítása mellett, éppen ezért a Katolikus Egyház tanításában való jártasságot és feltétlen istenszeretetet kell hogy jelentsen a bérmálandó számára.

Vajon elegendő-e a feltétlen istenszeretet ahhoz, hogy valaki jó kereszténynek, istenfélőnek mondhassa magát? Az élet adta helyzetekre mindig megfelelően, a Katolikus Egyház tanításainak fényében adunk választ? Minden felmerülő kérdésünkre tudjuk az oda illő katolikus tanítást?

Lelkipásztorok gyakran felhívják a hívők figyelmét arra, hogy felnőttként, nagykorúként már nem elegendőek a gyermekkori (hittanórák, elsőáldozásra, bérmálásra történő felkészítések) vallási ismeretek. Felelősségteljes katolikusként kötelességünk képezni magunkat – ahogy az élet más területein is tesszük – hitünket, vallási ismereteinket illetően is ahhoz, hogy elmondhassuk, egy-egy élethelyzetben olyan döntést hoztunk, amely a Jóisten előtt is megállná a helyét.

Katona István és Kunszabó Zoltán könyve lelkiismeret-vizsgálatra hívja a felnőtt és fiatal felnőtt  olvasót. A színes képekkel illusztrált kiadvány a ma emberének íródott: felépítése folytán kézbe vehetjük akár a munkahelyről hazafelé utazva a buszon vagy a vonaton, vagy csak egy szabad félóránkban. Segít feleleveníteni a legfontosabb ismereteket, alapfogalmakat magyaráz el és tartalmazza a legfontosabb imádságainkat. Fő célja az életgyónásra való felkészítés, az első részben a lelki tükör, a bánat, a hálaadás, valamint a hit szerepéről, a bűnről és az életgyónás elvégzésének gyakorlatáról tanít a szerzőpáros.

Az Újszövetség fő parancsa így szól: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és teljes elmédből; felebarátodat pedig, mint önmagadat.” (Lk 10,27)

Azért fontos ezt a parancsot átgondolni a lelkiismeret-vizsgálatnál:
  • mert mások szeretetének elfogadása és a szeretet gyakorlása személyiséged kibontakozásának alapja;
  • mert a szeretet saját boldogságod forrása;
  • mert a szeretet cselekedetekben való gyakorlása az utolsó ítélet mércéje.
 A lelki élet ott kezdődik, írják a szerzők, amikor elhagyjuk a szándékos, halálos bűnt, és arra törekszünk, hogy cselekedeteinket a szeretet vezérelje. A teljes szívvel és minden erővel való istenszeretet felülmúlja az áteredő bűn miatt megromlott természetünk szeretetképességét. Jézus azért küldte el a Szentlelket, hogy képesek legyünk a szeretet főparancsa szerint élni. A Tízparancsolat elmondja, milyen legyen a kapcsolatunk Istennel, és mit nem szabad cselekednünk embertársainkkal. A „parancsolat” szó pontosabb fordítása az eredeti héber szerint: „jó tanács, ajánlat, segítség” – tanít a szerzőpáros. Az Ószövetségi parancsok a természeti törvények megfogalmazásai, minden ember természetébe bele vannak írva. A szerzők olyan fogalmakat magyaráznak el, mint keresztény, aki befogadja a Szentlelket, engedi irányítani magát az Úr által,  igyekszik szeretetben szolgálni másokat. Keresztény pogánynak nevezik azokat, akik ugyan meg vannak keresztelve, hitüket azonban nem gyakorolják, cselekedeteikben mindig a világ szokásaihoz igazodnak, míg keresztény polgárnak azokat nevezik, akik becsületesen teljesítik kötelességüket, de mindenben az önzés vezeti őket, a saját hasznukat keresik.

A könyv fő célja, s a második fejezetének célkitűzése a megtérő életgyónásra való felkészülés. Megtérő életgyónásnak nevezzük azt a gyónást, amelyet egy életfordulónál valaki abból a célból végez, hogy életét rendezze, és tudatosan odaadja Jézus Krisztusnak. Az életrendezés azt is jelzi, hogy az ember felismeri: az élet értelmét nem a birtoklásban, élvezetekben, hatalomszerzésben találhatja meg, hanem az Istenben – véli szerzőpáros, majd hozzáteszik, hogy az illető tudatosan dönt Isten, mint élete értelme és célja mellett. Az írók elmélkednek a bűnről, megnevezik és részletezik annak forrásait:
  • csalódások,
  • teljesítménycentrikus gondolkodás,
  • szeretetlen környezet,
  • méhen belüli sérülések,
  • szexuális sérülések és
  • öröklött rossz tulajdonságok,
majd rávezetik az olvasót arra, hogy hogyan jön létre bennünk az igazi bűnbánat – Isten igéje, a Szentlélek és az Isten iránti szeretet által. Napjainkban még a katolikus hívek körében is sokan felteszik a kérdést: Miért kell a papnak meggyónnom bűneimet? A Katona István és Kunszabó Zoltán válasza erre a következő: A bűnök szájjal való megvallásánál azért fontos a pap jelenléte, mert csak a másik ember jelenlétében tudunk igazán szembefordulni azzal, ami bennünk rossz. Jézus rendelte ezt, amikor feltámadása után hatalmat adott apostolainak a feloldozásra.

A továbbiakban gyakorlati kérdések és magyarázatok segítségével a Tízparancsolat pontjain haladnak végig a szerzők. Az első parancs kapcsán foglalkoznak a bálványimádás (sátánizmus, ördögimádás) és a babonaság (mágia, okkultizmus) fogalmával, és segítő kérdésekkel vezetik az olvasót a parancs elemzésében, átgondolásában:
  • Hittem-e valaha hamis istenekben (Buddha, Krisna)?
  • Részesítettem-e valaha bármely élő vagy holt személyt Istennek kijáró imádatban (popsztár)?
  • Volt-e az életemben olyan szenvedély, amely teljesen lefoglalt önmagának (alkoholizmus, kábítószer-szenvedély, játékszenvedély)?
Mit tilt a második parancs? A káromkodást (gyűlölködő, durva beszéd), Isten, az Egyház, a szentek, Mária és a szentségek gyalázását, valamint Isten nevének méltatlan használatát. Segítő kérdések, amelyekkel fellelhetjük saját hiányosságainkat, bűneinket:
  • Vannak-e olyan szólásaim, mint: „isteni ebédet ettem”, „isten bizony nem én tettem”?
  • Káromoltam-e szóban vagy gondolatban Istent?
  • Tréfálkoztam-e méltatlanul Isten vagy a szentek nevével?
  • Esküdtem-e hamisan?
A „Ne ölj!” parancs kapcsán pedig elgondolkozhatunk a következőkön:
  • Kárt tettem-e szándékosan mások testi épségében (balesetokozás, verekedés)?
  • Kárt tettem-e a magam testi épségében (alkoholizmus, dohányzás)?
  • Veszélyeztettem-e magam vagy mások testi épségét (vakmerőség)?
  • Követtem-e el abortuszt? Biztattam-e erre más személyt?
  • Bántottam-e másokat (házastársam) durva szavakkal?
  • Vannak-e olyan emberek, akiket gyűlölök, akiknek nem bocsátottam meg?
Végezetül a kiadványban egy csokorba szedve találjuk meg a legfontosabb katolikus imádságokat (Mi Atyánk, Üdvözlégy, Apostoli hitvallás), átismételhetjük a gyónási imát, feleleveníthetjük a rózsafüzér titkait, megpróbálhatjuk felsorolni a sarkalatos erényeket, a Szentlélek hét ajándékát (Vajon mennyit sikerül összeszednünk anélkül, hogy belenéznénk a könyvbe?), a Szentlélek adományait (karizmák) és gyümölcseit.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: