Egy-egy estére Ön is lehet hitoktató!

Ferenc és apukája gyakran beszélgetnek, többek között a hitről is. Ferenc kíváncsi, hogy a templomban oly sokszor hallott Hiszekegy sorai mit jelentenek, mit takarnak. Mivel kíváncsi gyermek, nem elégszik meg azzal, hogy a szentmisén együtt imádkozza apukájával. Nagyon sok kérdése van, amelyre feleleteket vár. Az édesapa pedig ügyesen, rövid történetekkel és kisfia számára is érthető magyarázatokkal világít rá a hitvallás gondolataira. Ferenc így már nemcsak együtt imádkozza a Hiszekegyet a felnőttekkel, de hiszi és érti is, annak sorait.

Hiszekegy...

Ferenc édesapja kezét fogva kifelé sétál a templomból.

– Hú, hát van néhány jó hosszú imádság! Azt hittem, hogy ennek a Hiszekegynek már sosem lesz vége!

– A Hiszekegy nem csupán egy egyszerű imádság, hanem hitünk megvallása.

– Ez meg mit jelent?

Azt jelenti, hogy mindenki előtt világossá tesszük, milyen szilárd talapzaton áll vallási életünk.

– Nem értem.

– Ez összefoglalja, a világ minden keresztény emberének a hitét. Mintha azt mondanánk: hé, srácok, minden itt van, amiben hiszünk!

– Ezért állunk fel, és mondjuk hangosan?

– Hát persze, mert azt mondani, én hiszek, nagyon komoly dolog. E mögött a szavak mögött ott van azoknak a nőknek, férfiaknak és gyermekek millióinak a tekintete, akik ebben a hitben éltek több mint kétezer évig. Ezt imádkozták, énekelték, de főleg küzdöttek, hogy eszerint élhessenek.   

...Istenben, mindenható Atyában...

– Apa, miért hiszünk mi Istenben?

– Azért, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a világban mindennek értelme van, és semmi sem történik véletlenül.

– És ő egy mindenható Atya! És nagyon erős!

– A mindenhatóság olyan, mintha Isten vezetékneve lenne. De ez nem jelenti azt, hogy Isten egy Superman. Inkább arról van szó, hogy minden az ő akaratából született, és, hogy a végén ő fog győzni, mert ő áll mindennek a kezdetén és a végén, és ugyanúgy szeret minket, mint egy apa. Ezért sohasem kell félnünk semmitől.

– Ilyen Isten csak egy lehet!

– Így van, Ferenc. Egyáltalán semmi sem hasonlítható Istenhez: ő mérhetetlen és végtelen, s ezért logikus, hogy nincs hely egy másik végtelen számára.

Az apuka az akrobata példáján keresztül tanítja gyermekét Isten mindenhatóságáról, a bizalomról és az Atyáról, aki értünk mindenre képes.

A kötéltáncos

Egy akrobata abból élt, hogy védőfelszerelés nélkül hihetetlen mutatványokat adott elő óriási magasságokban. Egy nap egy kisváros piacterén feszítette ki az acélköteleket, és hangosbeszélőn keresztül hívta magához az embereket, hadd lássák előadását. Hatalmas tömeg gyűlt össze. A kötéltáncos előbb szép lassan, majd futva, végül táncolva haladt végig a kifeszített kötélen. Az emberek ámulva tapsoltak. Ekkor a kötél közepére tett egy széket, amelyre szép nyugodtan leült, annak ellenére, hogy csupán két lábán támaszkodott. Elővett egy újságot, majd úgy tett, mintha olvasná. Eközben hirtelen veszélyes módon előre- és hátradőlt. A nézők a rémülettől hangosan kiáltoztak. A kötéltáncos mindvégig mosolygott és nem vesztette el egyensúlyát a vékony acélkötélen. A következő pillanatban már egy biciklit tartott a kezében, és így szólt az óriási nőtt tömeghez:

– Biciklizve végigmegyek kétszer ezen a kötélen. Szerintetek meg tudom csinálni?

– Hát persze! Kiáltották egyértelműen!

A kötéltáncos mosolyogva hozzátette:

– Nos, ha ennyire bíztok képességeimben, akkor jöjjön fel valaki ide hozzám, és elviszem egy körre a biciklivel.

A téren hirtelen mindenki elcsendesedett. Senkinek sem volt elég bátorsága. Ám egyszer csak egy kisfiú tört magának utat a tömegben.

– Majd én felülök a biciklire!

A kötéltáncos megmutatta neki, hogyan másszon fel a magasba, majd felültette a biciklivázra és szép lassan, tökéletesen egyensúlyozva, elkezdett kerekezni az acélkötélen. A tömeg lélegzet visszafojtva figyelt. Kétszer is végigmentek a kötélen és a végén óriási tapsot kaptak. Amikor a kisfiú lemászott, valaki megkérdezte tőle:

– Nem féltél ott fenn, a magasban?

A kisfiú elmosolyodott:

– Egy kicsit sem. Az ott fenn az apukám!

A történet végére Feri már tudja, hogy az égbolt határtalansága Isten tenyerén pihen. Hinni nem egy ugrást jelent a sötétségbe, hiszen tudjuk, hogy szeret és elkap minket valaki. A mi Istenünk egy olyan atya, aki értünk mindenre képes. Majd tovább lapozva a könyvet folytatódik a Hiszekegy, és elolvashatjuk az édesapa következő példázatát, így haladva végig a hitvallás sorain.

...mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében...

– Apa, az iskolában azt mondták, hogy mi a majmoktól származunk!

– Tudod, az emberi tudomány emberi elmével magyarázza a dolgokat. A Biblia azonban Istennel kezdődik, aki úgy „akarja” a világegyetemet, mint ahogy egy anya óhajtja a gyermeket. Számomra a világegyetem egy dalból fakadt, amelynek a kezdetén…

– Igen, tudom, a Big Bang! Már elmesélte a tanárnő!

– Igen, de azért óvatosan kell fogalmazni... Ha azt mondod, Big Bang, egy robbanásra gondolsz, de inkább egy lágy dallamra gondolj, amelyből minden dolog létrejött, elrendeződött, és életre kelt.

 – Nagyszerű! Akkor halkan mondom: Big Bang...

Minden történetet egy imádság vagy ének zár le. Természetesen ezek is gyermeknyelven íródtak, így azok, akik gyermekük kezébe adják e színes füzetet, nemcsak a Hitvallás megértését segítik, de lehetőséget adnak gyermekeiknek egy-egy új imádság vagy ének megtanulására is.

Azok a gyerekek, akik már kinőttek az esti meséből, elalvás előtt azonban mégis igénylik a szülők társaságát, több estés, hasznos időtöltést kínál ez a kiadvány.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Anna Pieretti & Bruno Ferrero - Hiszekegy gyermekszemmel (450 Ft)

YouCat - A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa

„Ilyen izgalmas könyvet már régen fogtam a kezemben” – hallom a minap az egyik barátnőmtől. – „Már a címe is érdekes: Youcat.” „Mi az a Youcat?” – kérdem tőle érdeklődve, mire őt átnyújtotta a könyvet, hogy lapozzam fel. „A tömör angol kifejezés a te személyes névmás (you) és a katolikus szó angol változatának (catholic) első három betűje. Én talán úgy fordítanám: a te hitvallásod, ami azonban nem lenne túl figyelemfelkeltő cím, tekintve, hogy a mai fiatalok nagyon is otthon vannak az angol nyelvet illetően” – magyarázta hitoktató barátnőm. Okfejtését hallgatva nyitottam fel a kezembe nyomott sárga könyvet, amelynek alcíme már kicsit közelebbit is elárult: A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa. Így már világos. „Az izgalmas cím után vajon a folytatás is érdekes lesz?” – kérdeztem tőle, mire ő sejtelmesen mosolygott, s csak annyit mondott: „Ha gondolod, itthagyhatom.”

Nem csalódtam. Bár esténként ritkán adódik lehetőségem órákig egy helyben ülni, mégis lelkiismeret-furdalás nélkül tudtam olvasni, ugyanis a könyv felépítéséből adódóan egy-egy téma áttekintéséhez elegendő néhány perc is. Nem kellett amiatt bosszankodnom, hogy éppen a legjobb résznél kell becsuknom.

Mivel a Katolikus Egyház katekizmusának kivonatát tartalmazza a könyv, azt gondoltam, kissé tankönyvszerű lesz. Mindenesetre kellő optimizmussal lapoztam bele. Először csak – mint a gyerekek – átlapoztam a képeket. Nem szégyen ez, hiszen mi, felnőttek is szeretjük, ha valami színes és ízléses. Aztán kikerestem azt a témát, ami a legjobban érdekelt. A következő pár este is így telt. Kérdések, amelyek érdekeltek: vagy azért, mert nem tudtam rájuk a választ, vagy, mert nem voltam biztos bennük, vagy pusztán kíváncsiságból, mert eddig nem gondoltam, hogy erről is illett volna tudnom!

Tudta például, hogy milyen az Egyház magatartása az újra házasságot kötő elváltakkal szemben? Hogy miért fejezzük be a Miatyánkot Amen-nel, és mit jelent az, hogy ne vígy minket kísértésbe? Előfordult már, hogy imádkozás közben semmit nem érzett és ez elvette a kedvét a folytatástól?

„Minden imádkozó megtapasztalja imádkozás közben a szétszórtságot; belső ürességet, lelki szárazságot érez, sőt még ellenszenvet is az imádsággal szemben. Ha ilyenkor hűségesen kitartunk, az már maga is imádság. Hosszú időn át még Lisieuxi Szent Teréz sem tudta érezni Isten szeretetét. Röviddel halála előtt egy éjszaka meglátogatta őt Céline nővére. Látta, hogy Teréz összekulcsolja a kezét. »Mit csinálsz? Meg kellene próbálnod aludni« – vélte Céline. »Nem tudok. Nagyon szenvedek. De imádkozom.« »És mit mondasz Jézusnak?« »Semmit sem. Csak szeretem őt.«”

„Minden embernek van egy imádsága, amelyik csak az övé, mint ahogyan van egy lelke, amelyik csak az övé. Amint nehéz megtalálni a lelkét, ugyanúgy nehéz megtalálnia az imádságát” – idézi Elie Wiesel holokauszt túlélő szavait a könyv.

„Aki egyházi esküvő után elválik, és házastársa életében új kapcsolatot kezd, természetesen Jézusnak a házasság fölbonthatatlanságára vonatkozó világos követelménye ellen cselekszik. Ezt a követelményt az Egyház nem törölheti el. A hűség visszavonása ellentétben áll az Eucharisztiával, amelyben az Egyház éppen Isten szeretetének visszavonhatatlanságát ünnepli. Ezért nem járulhat szentáldozáshoz az, aki ilyen ellentmondásos állapotban él” – szól a katekizmus egyértelmű válasza a válás kérdését illetően. Gyakorlati tanácsot természetesen itt is talál az olvasó. E szerint az elváltakat arra buzdítják, hogy – amennyire lehetséges – továbbra is éljenek keresztény módon, vegyenek részt a szentmisén, még ha nem is áldozhatnak, legyenek a közösség tagjai, gyakorolják a bűnbánat cselekedeteit, áldozatosan neveljék gyermekeiket és továbbra is bizalommal forduljanak a lelki vezetőjükhöz.

„A keresztények a zsidókhoz hasonlóan minden imádságukat a legrégibb idők óta »Amen«-nal fejezik be, és ezzel azt mondják: »Igen, így legyen!« Amikor egy ember »Amen«-t mond saját szavára, »Amen«-t életére és sorsára, »Amen«-t a rá váró örömre, akkor találkozik a menny és a föld, és a célnál vagyunk: a Szeretetnél, amely kezdetben teremtett minket.”

Ne vígy minket kísértésbe... imádkozzuk a Miatyánkban. De vajon tudjuk-e, hogy mit is jelent pontosan ez a mondat? „Mivel minden nap és minden órában fenyeget a veszély, hogy bűnbe esünk, és nemet mondunk Istennek, ezért Istenhez sóhajtunk, hogy ne engedjen minket védtelenül a kísértés hatalmába kerülni.” Jézust is megkísértették, s tudja, hogy mi, halandó emberek nem nagyon tudunk szembeszállni a gonosszal. Éppen ezért a Miatyánk kérését ajándékozta nekünk, amely arra tanít, hogy a próbatétel óráiban is bízzunk Isten segítségében – olvashatjuk a könyvben, mellette pedig Szent Ágoston szavain elmélkedhetünk: „Aki nem szenved kísértést, nincs próbára téve, aki pedig nincs kipróbálva, nem halad előre.”

Végül pedig a számomra legfontosabb kérdéssel zárnám gondolataimat: Miért nem csak kenyérrel él az ember, „hanem minden igével, amely az Isten szájából származik” (Mt 4,4 MTörv 8,3 szerint)? Ez a mondat arra emlékeztet minket, hogy van az embernek lelki éhsége, amelyet anyagi eszközökkel nem lehet csillapítani. Kenyér híján meghal az ember, de akkor is meghalhat, ha csak kenyeret kap. Lelkünk mélyén az »örök élet igéi« (Jn 6,68) táplálnak minket, és nem romlandó eledel (Jn 6,27), a szent Eucharisztia” – tanítja az ifjúságot a Youcat, majd az oldalak szélén található idézetek között Teréz anya ide illő gondolatain töprenghetünk: „Éhezhet az ember a mindennapi kenyérre, de éhezhet szeretetre, jóságra és kölcsönös megbecsülésre is – és ez az a nagy szegénység, amelytől ma olyan nagyon szenvednek az emberek.”

A könyv 527 kérdésre ad tömör, lényegre törő választ, s a lapszélen gyakorlati tanácsok és témába vágó idézetek segítik azok értelmezését. A katekizmus tanítását a modern élet körülményei között magyarázza a kiadvány. Számomra olyan könyv ez, amit szemmagasságban helyezek el a könyvespolcon, így ha valami nem világos hitünk tanítását illetően, hamar fel tudom lapozni, azután pedig könnyedén, okosan és logikusan érvelhetek egyházunk tanítása mellett.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat: 

• YouCat - A Katolikus Egyház ifjúsági katekizmusa (3.500 Ft)

A test teológiája kezdőknek

A szombathelyi hívek körében nagy érdeklődést váltott ki a helyi egyetemi lelkész, dr. Németh Norbert atya közelmúltban elhangzott előadás-sorozata, melyet az előadó a test teológiája köré épített fel. A párkapcsolati kérdések terén napjainkban egyre hevesebb viták folynak, ahány csoport és közösség, annyi vélemény. Nem ritkák a szélsőséges megnyilatkozások sem, néha úgy érezhetjük, önmagából kifordult világban élünk. A házasságon kívüli együttélést, a laza vagy alkalmi testi kapcsolatot, a nyitott házasságot, az abortuszt és a homoszexuális kapcsolatot nyíltan pártolók egyre hangosabb követeléseit hallva talán mi is elgondolkozunk azon, hogy mivel, hogyan szállhatunk be a vitába hívő keresztényként?

Hogyan érvelhetek azoknak, akik e témában az Egyház álláspontját illetően csak sztereotípiákkal rendelkeznek, és sajnos meg is elégednek a közhelyek puffogtatásával? Mielőtt beszállnék egy heves vitába, vajon átgondolom-e, hogy én ismerem-e, jól tudom-e, hogy mi a keresztény házasság? Az előadások hallgatóságának számából látszott, hogy fiatalok, középkorúak és idősebbek egyaránt kíváncsiak voltak egy másik látásmódra.

Norbert atya előadásaiban Christopher West A test teológiája kezdőknek című könyvét vette alapul. Megválasztása után nem sokkal Boldog II. János Pál pápa szerdai audienciáiban egy beszédsorozatot indított, és 1979 szeptemberétől kezdve öt éven keresztül minden alkalommal a test teológiájáról beszélt. A Szentatya gondolatait hozza közelebb az olvasóhoz könyvében az egyik legnépszerűbb katolikus előadó, Christopher West.

West könyvéről a következőket írja a könyvszerda olvasóinak Norbert atya: „E könyv II. János Pál pápa a test teológiája témájában előadott 129 katekézisének rövid és népszerűsítő foglalata. A kinyilatkoztatás talaján állva mutatja be a pápa tanítását közérthetően. A szerző a modern világ szexuális krízisében megmutat egy utat, amely a keresztény értelemben vett szexuális forradalomhoz vezet el, a test és a szexualitás eredeti, Isten akarata szerinti felfedezéséhez.

A kereszténység középponti misztériumai elszakíthatatlan kapcsolatban állnak az ember testi mivoltával. Nem túlzás Tertullianus mondása, mely szerint a test az üdvösség sarokpontja, ha meggondoljuk, hogy Isten történelmi kinyilatkoztatása, az Ige megtestesülése, Jézus megdicsőülése, a holtak feltámadása, az Eucharisztia és a többi szentségek vétele mind testi mivoltunkban érintenek bennünket, embereket, akik test és lélek lényegi egységében élünk. Az üdvösség a test-lélek embernek adott isteni ajándék, mely a testi dimenzió közegében jut el hozzánk. Így a keresztény teológia bármiről is szóljon, egyszersmind, legalábbis bennfoglaltan, a test teológiája is. A keresztény teológia kezdettől fogva kifejezetten is reflektált az ember testi létére, elsősorban a test–lélek viszony összefüggésében, s ebben az általános antropológiai értelemben művelte »a test teológiáját«. A »test teológiája« azonban csak II. János Pál pápa tanítása (1979–1984) révén vált szakkifejezéssé, aki hangsúlyozottan a férfi és a nő kapcsolatának a nemiséget is magában foglaló látószögébe helyezve vizsgálta az emberi test teológiai jelentését.

»Valójában a test, és egyedül a test képes láthatóvá tenni a láthatatlant: a szellemit és az istenit. Azért alkottatott, hogy átadja a világ látható valóságának az öröktől fogva Istenben rejlő titkot, és így ennek jelévé váljék« (FN 21). E mondatok nem kevesebbet állítanak, mint hogy az emberi test bizonyos értelemben »ősi szentségnek« tekintendő, vagyis a láthatatlant kifejező, hordozó, azt láthatóvá tevő és közlő jelnek.

A testi adottságaink közül a szexualitás is ebben a jelrendszerben kapja meg a maga szerepét. Vagyis a szexualitás egy kifejezésrendszer, egy nyelv, melynek segítségével a test megmutathatja, átélheti a lélek szeretetét, szerelmét. Ha a szexualitás nem ezt a célt szolgálja, hanem csak mint a polcról levett árut használjuk, az a lelkünket teszi tönkre, teszi alkalmatlanná a szeretet, a szerelem és a boldogság befogadására.

Érdemes észrevennünk, hogy az emberi test mindenekelőtt az ember önnön szellemi valóságát teszi láthatóvá.”

A könyv olyan fogalmakat magyaráz meg, mint a természetes családtervezést, irányt mutatva ezzel a házasság hit szerinti, helyes megéléséhez. A fogalom olyan módszerre utal, amely megfelel Isten termékenységre és házastársi szeretetre vonatkozó tervének. A módszer szerint a termékeny és terméketlen napokat szem előtt tartva gyakorolhatjuk az önmegtartóztatás erényét.

Tudjuk, hogy testünk nyelvén keresztül képesek vagyunk beszélni anélkül, hogy egy szót is kiejtenénk. A kézzel való intés azt jelenti „szia!” vagy „viszlát!”. A váll megvonása azt jelenti, „nem tudom”. A felemelt ököl haragot fejez ki. A szexuális egyesülés minek a kifejezésére rendeltetett? Mi az igazi nyelve, igazi jelentése? II. János Pál szerint a férfi és a nő eredeti egysége arra rendeltetett, hogy isteni szeretetet fejezzen ki. Erre vagyunk meghívva és erre vágyunk. Soha semmi, ami ennél kevesebb nem képes kielégíteni legmélyebb vágyunkat és ezt tudjuk szívünkben.

A szerző egy helyütt azt írja, hogy az abortuszt pártolók valójában a felelősség nélküli, csak önmagáért az élvezetért lévő testi kapcsolatot pártolják. Ezzel szemben „az apaság és anyaság  »megkoronázzák« a szexualitást és teljesen felfedik annak misztériumát. Isten első parancsa a Teremtés könyvében »Legyetek termékenyek, szaporodjatok« (Teremtés 1,28) nem csupán bátorítás a szaporodásra, hanem meghívás arra, hogy Isten képmására szeressünk és ez által »betöltsük létezésünk és egzisztenciánk jelentését«.”

A test teológiája már nem a tilalmakra koncentrál, hanem arra, hogy hogyan lehet kibontakoztatni az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember szexualitását a Teremtő szándéka szerinti szépségében és jóságában; hogyan valósulhat meg ma is az az isteni áldás, amelyet a férfi-női polaritásban teremtett ember kapott (Ter 1-3).

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Christopher West: A Test teológiája kezdőknek - Bevezetés II. János Pál szexuális forradalmába (1.500 Ft)

Hat létrafok nemcsak sportolóknak

Don Bosco kiválóan értett a gyermekek nyelvén. Nem véletlen, hogy annyi nehéz sorsú fiatal nőtt fel gondoskodása mellett. Don Bosco lelkisége máig népszerű és hatékony. Az ő szellemi öröksége ma is sokakra hatással van. Gimmi Rizzi író is közéjük tartozik. Számtalan tanító füzet, könyvecske fűződik a nevéhez. A Don Bosco-szellemiségű könyvek vidámak, lényegre törőek, életszagúak, praktikusak és gyermekközpontúak – éppen ezért a vallással csak most ismerkedő felnőttek is választ kapnak belőlük eddig fel nem tett kérdéseikre.

A közelmúltban érdeklődéssel olvastam például a Barátunk, a pap című könyvet, amely a szentgyónásról szól, s az olvasók visszajelzései alapján is azt tapasztaltam, hogy sokak kérdésére válaszol e kiadvány. A minap hallottam egy prédikációban, hogy milyen fontos az imádság, valamint az, hogy életkorunk előrehaladtával imaéletünk is fejlődjön. Ezen felbátorodva elhatároztam, hogy ismét egy Don Bosco-s könyvet hívok segítségül, s kiderítem, vajon megfelelően imádkozom-e?

Az imádság minden korosztály, sőt minden egyes ember esetében máshogy történik. Van, aki rendszeresen, van, aki ritkán, akad, aki a gyermekkorában megtanult módon és akad olyan is, aki a saját szavaival szól az Úrhoz. Vajon én eleget és jól imádkozom? A kérdés első felére mindenkinek magának kell válaszolnia, arra viszont, hogy jól imádkozunk-e, a válasz igen, hiszen Isten minden hozzá szólót meghallgat. Mi viszont törekedhetünk arra, hogy fejlesszük és még meghittebbé tegyük imaéletünket – a Hit Évében pedig különösen is kitűzhetjük magunk elé ezt a célt. Ebben segíthetjük a gyermekeket és a fiatalokat is, ha kezükbe adjuk a Hat létrafok az imához című könyvecskét.

Már a kötet humoros és gyerekeknek szóló bevezető gondolatai is hívogatnak a további olvasásra, s aki egyszer belemélyed, bizonyára nem fog csalódni. A rengeteg szemléletes illusztráció mellett rövid, tömör és érthető gondolatok vannak. Ezeket áttekintve még a szülők és a hitoktatók is meríthetnek ötleteket az imádság gyerekekkel történő megszerettetéséhez.

„Mit szólnál hozzá, ha megtanulnál imádkozni? Előre hallom tiltakozásodat. Mégis kérek egy kis türelmet. Tudod, mit kell tenned? Először is legyen világos képed az imádságról, és komolyan el kell kezdeni imádkozni. Most olyan dolgokról beszélek, ami Jézus igaz barátainak szükséges. Ez az ima, amely Jézussal párbeszéddé alakul… Ha hiányzik ez a találkozás Jézussal, a barátság is kihűl. Te döntsél, akarsz-e Jézus barátja lenni?”

A szerző az imádságot egyfajta tankolásként jeleníti meg az olvasónak: ahogy a Forma 1-es versenyzők is kiállnak a futam alatt tankolni, hogy utána teli tankkal tovább száguldhassanak, úgy az embereknek is szükségük van a lelki töltekezésre, „tankolásra”. „Egyezzünk meg: az imádság számodra tankolás. Neked is meg kell állnod és új erőre kell kapnod. Ennél a kútnál kell meríteni? Igen, Jézusnál! Az ő megállója egy különleges benzinkút. Emlékszel rá Szent János evangéliumából, hogy egy asszony is megállt egy egészen különös kútnál?” Az apostolok hosszú időn keresztül együtt éltek Jézussal, akit azonban reggelente néha nem találtak. Vajon hol van Jézus? – tanakodtak ilyenkor a tanítványok. Jézus egy magányos helyen imádkozott. „Amikor befejezte, az egyik tanítvány kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait. Jézus titka: az imádság. Jézus belépett atyja országába és beszélt vele. Képzeld el Jézus mozgalmas napját – buzdít a szerző. – Prédikált, imádkozott, gyógyított, tanította az apostolokat…, minderre azért volt ideje, mert korán reggel vagy éjszaka imádkozott: magára maradt Atyjával. Tudod, mit mondok? Jézus is tankolt. Ilyenkor gyűjtött új erőt. Ennek a lelki töltésnek köszönhette, hogy olyan eredményesen tudott dolgozni. Kérd Jézust, ahogy tanítványai tették: Uram, taníts meg imádkozni!, vagyis: add, hogy én is fel tudjak töltődni, mint te! Add, hogy visszavonuljak veled, erősödni!”

A szerző az imádkozást a fazekasműhelybe való belépéssel azonosítja. A hasonlat megértéséhez idéz Jeremiás próféta könyvéből (Jer 18,1–3): „Így szólt az úr Jeremiáshoz: »Kelj föl, és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.« Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon.”

Hogy is kell értelmeznünk ezeket a sorokat? Gimmi Rizzi lépésről lépésre, sorról sorra magyarázza el az olvasónak. Először is elhangzik egy meghívás: „Kelj föl, és menj a fazekas házához! Ott majd meghallod szavaimat!” Mit is jelent mindez? Egyrészt, hogy a műhely nyitva van, vagyis bemehetünk. Ez nem más, mint Isten műhelye, aki meghív minket, ajtót nyit nekünk, mert mondani akar valamit. „Imádkozni azt jelenti: belépni Isten műhelyébe, ahol ő dolgozik, belépni az ő világába.” Jeremiás is lemegy a fazekas műhelyébe, s két fontos dolgot tesz: hallgat és figyel. „Amikor imádkozol, te is ezt a két dolgot teszed – buzdít Rizzi – hallgatod, amit az Úr mond, és figyeled csodálatos munkáját. Hogy mi ez a munka? Csak egy: szeretni. Amikor imádkozol, arra figyelsz, hogy az Úr mennyire szeret téged. Sőt, Isten dolgozik. Ráhelyez az esztergapadra és dolgozik rajtad. Az imában Isten rád helyezi kezét, alakít, szépít. Egyre hasonlóbb lehetsz hozzá. Bevezet a gondolatvilágába, úgy láthatod a világot, mint ő. Engedd, hogy kialakítson!”

Rizzi hat létrafok megtételéhez hasonlítja az imádság elsajátítást. Az egyik létrafokhoz tartozik például az igazi elmélkedés. „Amikor elmélkedsz, mintha dió lenne előtted. Finom belsejét csak akkor éred el, ha feltöröd, és a héját eltávolítod. Egy közmondás szerint: Isten ad diót, de nem töri meg. Isten sok ajándékot ad, de nem rág meg helyettünk semmit. A csomagolópapírt nekünk kell eltávolítani. Így van ez az Isten szavával is. Az elmélkedés az a pillanat, amikor megtörjük a diót, eltávolítjuk a héját, hogy miénk legyen a belső tartalom.” Megrágni – hangzik a tanács a szerzőtől. „Amikor étkezel, az első emésztés egy alapos rágás után a szájban történik – írja Rizzi. – Gondosan meg kell rágni az ételt, hogy emészthető legyen. Így kell tenni Isten szavával is.” További magyarázatként pedig a megrágott gyümölcs történetét idézi a szerző: „Az egyik tanítvány így panaszkodott mesterének: Olyan sok történetet mesélsz el nekünk, de nem feded fel a jelentésüket. A mester így szólt: Mit szólnál ahhoz, ha valaki megrágna egy almát, mielőtt neked adná? Senki nem tud helyetted gondolkodni. Még a mester sem.”

Élethelyzetünktől és lelkiállapotunktól függően választjuk meg az imádság formáját. Minden imatípus más-más magatartásformát kíván az imádkozótól, amelyeket érdemes szem előtt tartani.

• dicsérő és hálaadó imádság: csodálkozás, meglepetés, hála, bámulat
• kérő imádság: bizalom, kitartás, ráhagyatkozás
• bűnbánati imádság: őszinteség, bánat, bátorság, ráhagyatkozás
• közvetítő imádság: megosztás, más javát segíteni, bizalom, jóindulat

Figyelem, most pedig egy kis gyakorlás következik! A szerző rövid példákat hoz az olvasónak. Sikerül-e a felsorolt fogalmak alapján párosítani a szövegeket az imatípusokhoz?   

Uram, mindazokért imádkozom, akik veled dolgoznak,
hogy eljöjjön a te országod, és összegyűjtsd a népedet.
A papokért könyörgök hozzád, akik a nyájat terelik hozzád,
a főpásztorhoz. Legyél mellettük munkájuk közben.

Uram, irgalmazz! Nem válaszolok azonnal, késlekedek.
Félek mindent elhagyni és téged követni.
Irgalmazz és szólíts!
Veled sikerül elszakadni a terhektől.

Köszönöm, Uram, hogy te tetted az első lépést.
megmozdultál, és jöttél felém.
Uram, tiéd a dicséretem.
Tekinteted rám veted, elhalmoz jóságod,
behatol és szívemet érinti.

Add Uram, hogy ne legyek félénk tanítványod,
merjelek követni és mindent elhagyni.
Legyek készséges munkatársad,
hogy meg tudd valósítani terveidet a világban.

Gimmi Rizzi könyve nemcsak tartalmában játékos. A nagy- és kisbetűk, a szellős íráskép, a betűtípusok változatos alkalmazása, a sok szemléletes kép mind-mind ösztönzőleg hatnak az olvasóra. A mindössze 84 oldalas kis könyv telis tele van kérdésekkel, válaszokkal, idézetekkel, megoldásra váró gyakorlati feladatokkal és kihívásokkal.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Gimmi Rizzi: 6 létrafok az imához (600 Ft)

Tudja a hit ábécéjét?

A hit ábécéje című színes képekkel gazdagon illusztrált könyvecske neves katolikus személyiségek – szentek, pápák, lelkipásztorok, teológusok, szociális testvérek, valamint katolikus írók, költők és filozófusok – értékes gondolatait, imádságait és verseit sorakoztatja fel az olvasónak. Olyan témák kerülnek szóba hitünk kapcsán – betűrendben –, mint a bizalom, a ráhagyatkozás, a csend jelentősége, az odaadás, az öröm, a remény, a hit szabadsága vagy éppen a hitelesség.

„Nem elég hinni. Attól a pillanattól fogva leszünk valóban hívők, amikor hitelessé is válunk, amikor hihetővé tesszük, hogy az örökkévaló Isten a Szeretet mindannak ellenére, ami tagadni látszik ezt a szeretetet. Nem csak egyénileg kell azonban hitelesnek lennünk, hanem közösségként, Egyházként is. Ekkor lehetségessé válik és beteljesedik az Univerzum Eucharisztiája, mindenki „köszönöm”-je, mert mindenki számára hihető lesz, hogy szeretik őt, és ő is képes szeretni. És hogy senki sem felesleges” – olvashatjuk Pierre abbé gondolatait a hitelesség kapcsán.

A hit bizalom és ráhagyatkozás – olvashatjuk a B betűnél. Charles de Foucauld  francia származású szerzetes pap, földrajztudós, nyelvész, a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség alapítója az alábbi imában fejti ki gondolatait:

Atyám, rád hagyatkozom.
Tégy velem, amit akarsz,
bármit is alkotsz belőlem,
köszönöm neked.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok,
csak teljesüljön be a te akaratod.
bennem és minden teremtményben.
Nem vágyom másra Istenem.
Kezedbe teszem lelkemet,
neked adom, Istenem,
szívem minden szeretetével, mert szeretlek
és számomra egyet jelent a szeretettel az odaadás,
hogy minden méricskélés nélkül,
végtelen bizalommal a kezedbe adtam magam,
mert te vagy én Atyám.

Igazságosság és béke. Olyan fogalmak ezek, amelyek a legtöbb ember előtt megvalósítandó célként szerepelnek. XVI. Benedek emeritus pápa a következőket írja e két fogalomról. „A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke elsősorban Isten ajándéka. Mi, keresztények hiszünk benne, hogy Krisztus a mi igazi békénk: Őbenne és az ő keresztjében engesztelte ki Isten önmagával a világot, és ezzel romboltra le azokat a gátakat, amelyek elválasztották egymástól az embereket (vö. Ef 2,14–14); benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk. Ám a béke nem csupán ajándék, amit mi elfogadunk, hanem olyan mű is, amit mi építünk.”

A mindennapi élet során megfontolandó és praktikus tanácsokat, biztató gondolatokat is közöl a kötet összeállítója. Érdemes végigolvasni a sort, és megkeresni azokat, amelyek az aktuális lelkiállapotunkban esetleg segíthetnek.

Hiszek, szembeszállva:

• kételyeimmel és fásultságommal,
• követelőzéseimmel és kifogásaimmal,
• saját és más, magukat kereszténynek vallók következetlenségeivel,
• lelki éretlenségemmel és jellemem göcsörtös csomóival,
• önzésemmel és türelmetlenségemmel,
• elbizakodottságommal és makacsságommal,
• vallási tudatlanságommal,
• ostobaságokkal telezsúfolt életemmel és állandóan rohanó mindennapjaimmal,
• imádságaim ritka voltával, és a benyomással, hogy úgysem nyernek meghallgatást,
• azzal a meggyőződésemmel, hogy képtelen vagyok odaadni magam és a szeretetet választani,
• csekély bizalmammal az irgalomban és az isteni Gondviselésben,
• lustaságommal, hogy talpra álljak a személyes kudarcok után,
• a félelemmel, hogy le kell mondanom a világról vallott korábbi felfogásomról,
• a tiltakozással, hogy minden nap felvegyem életem keresztjét,
• mindennel, ami akadályozza, hogy testvéreimmel közösen Egyházat alkossak. 

S ha már megküzdöttünk a fent felsoroltak közül ránk illőkkel, akkor olvassuk el Giulio Bevilacqua egykori bresciai püspök és bíboros csodaszép lelkesítő imádságát az örömről:

Hiszek Istenben és hiszek az emberben,
Isten képmásában.
Hiszem, hogy az élet öröm és örök:
nem a haláltól kapott kölcsön,
hanem örökkévaló ajándék.
Hiszek az örömben:
minden évszak,
minden út, minden hajnal,
minden alkonyat, minden arc,
minden fénysugár örömében,
ami észből, érzésből, szívből tör elő.
Hiszem, hogy lehetséges
az emberiség nagy családja,
ahogy Krisztus akarta:
a lélek ajándékainak cseréje
a békében összefonódó kezek.
Hiszek önmagamban, a tehetségben,
amit Istentől kaptam,
hogy átélhessem a legnagyobb örömöt:
az ajándékozás és az önátadás boldogságát.

A M betűnél a következő címet találjuk: Mindennapok – Isten helye. „Hinni azt jelenti: tudjuk, hogy Istentől jövünk és Istenhez térünk, hogy bennünk, egész lényünkben, egész életünkben semmi, de semmi nem idegen Istentől.”  Madeleine Delbrêl szociális munkás imádsága arról tanúskodik, hogy Isten jelen van a mindennapi cselekvéseinkben és gondolatainkban, legyen szó általunk fontosnak vagy kevésbé fontosnak ítélt mozzanatról. Csak tőlünk függ, hogy ajtót nyitunk-e Istennek, s felfedezzük-e a Gondviselő szeretetét életünk minden pillanatában.

Minden apróság nagy esemény
Ott, ahol nekünk adják a Paradicsomot,
Ahol odaadhatjuk a Paradicsomot.
Ami fontos, az, hogy megtegyük:
Kezünkben tartani egy seprőt vagy egy tollat,
Beszélni vagy csendben maradni,
Ruhát foltozni vagy konferenciát tartani,
Meggyógyítani egy beteget vagy levelet gépelni.
Mindez nem más,
Mint egy ragyogó valóság külső burka,
A lélek találkozása Istennel,
Percről percre megújul,
Minden nap szebb Isten számára.
Csengetnek? Fuss, nyiss ajtót:
Isten jött, mert szeret minket.
Ideje asztalhoz ülni? Menjünk.
Isten mindig eljön, mert szeret minket.

A színes kötetben hátul megtalálja az olvasó a könyvben közölt művek szerzőinek pár soros bemutatását is, így az érdeklődők a kedvelt szerzők egyéb műveit is felkutathatják. A könyv esztétikus, vidám illusztrációi és az adott témákhoz kapcsolódó életképei szintén felkeltik az olvasó érdeklődését.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Luigi Guglielmoni & Fausto Negri: A hit ábécéje - Gondolatok és imádságok (900 Ft)