2017. május 24., szerda

Fatima titkai Hesemann szemével



Aki ismeri Michael Hesemann műveit, az tudja, hogy a német történész és újságíró mindig a keresztények körében leginkább érdeklődésre számot tartó témákat vizsgálja. A szerző legújabb, a fatimai jelenések 100. évfordulója kapcsán íródott könyve bevezeti az olvasót Fatima történetébe és rávilágít arra, hogy a Szűzanya száz évvel ezelőtti intése ma is időszerű és mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen korunk keresztényellenes erői nemcsak általában az emberi civilizációnak üzentek hadat, hanem kifejezetten Európának és „Rómának”.

1917. május 13-án a Szűzanya megjelent három pásztorgyermeknek a portugáliai Fatimában. Az első jelenést további öt alkalom követte június és július 13-án, augusztus 19-én, valamint szeptember és október 13-án. A Szűzanya a jelenések alkalmával három titkot bízott a gyerekekre, Lúciára, Jácintára és Ferencre. A titkok jelentőségéről XII. Piusz pápa így vélekedett: „A fatimai üzenet a Mária által véghez vitt legerősebb isteni beavatkozás az Egyház és az emberiség történetében az apostolok halála óta.” 

Hesemann a fatimai események keresztény és nem keresztény vonatkozásait is áttekinti könyvében. „Sok találgatás látott már napvilágot arról, hogy »valójában« mi állhat a jelenések mögött. Hisztéria lehetett, vagy skizofrén rohamok? Ennek ellentmond a gyerekek mély, belső megelégedettsége a jelenés után, a beszámolók egyezése, és szimbolikájuk erős kifejező ereje. Vallási motivációjú vágyálom lett volna? Ez talán igaz lehet misztikus hajlamú szerzetesekre és apácákra, de egészen biztos, hogy nem igaz ezekre az igazi, falusi pásztorgyerekekre, akik sokkal jobban szerettek játszani, mint rózsafüzért imádkozni, és az első jelenést is legszívesebben elfelejtették volna” – véli a szerző.

Az első jelenés után a gyerekek történetét sokáig kétkedve, sőt ellenségesen hallgatták meg még családtagjaik is. Egyedül Marto Ferenc és Jácinta családjából vélekedett másképp Ti Marto: „Amióta világ a világ, az Isten Anyja újra és újra, más-más módon jelent meg. Ezek mind fontos események voltak. Amennyiben ezek az események nem történtek volna meg, a világ még rosszabb lenne, mint amilyen amúgy is. Isten hatalma nagy, nem érthetünk meg mindent, ezért legyen meg az Isten akarata.”

A szerző leírásából részletesebben megismerhetjük a három gyerek életét a jelenések előtt, és az utána következő időszakot is. Hesemann beszámol saját fatimai zarándoklatairól és élményeiről is, továbbá a történész szemével is vizsgálja a jelenéseket kitekintve a világban 1917 körül – elsősorban Oroszországban –, továbbá a közelmúltban, valamint a napjainkban zajló eseményekre is. S hogy a pásztorgyerekek előtt miért éppen 13-án jelent meg a Szűzanya, arról a szerző az alábbiakat gondolja: „Első utalás lett volna ez Oroszországra, ahol 1917-ben még azt a Julianus-naptárat használták, amely az orosz ortodox egyház egyházi naptáraként a mai napig érvényben van? Ezen felül Mária a tizenhármas számmal a tizenhárom apostolra, tehát az egyházra és a fiára utal.”  

A szerző a kiadványban közli többek között XVI. Benedek pápa gondolatait a fatimai titokról, foglalkozik azzal, hogy hogyan vizsgálja az Egyház a Mária-jelenéseket, és közli a titkok teljes szövegét. A könyv magyar fordítását kézbe vevők dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek  személyes hangvételű ajánlóját, valamint a magyar kiadás létrejöttét elősegítő dr. Perger Gyula toronyi plébános, püspöki referens atya a fatimai események magyar vonatkozásait áttekintő utószavát is elolvashatják.

Csuti-Mátyás Zsófia

2017. május 19., péntek

Az irgalmasság különböző arcai



Ferenc pápa az irgalmasság szentévében elmondott legfontosabb beszédeit tartalmazó kiadványt vettem a kezembe (Ferenc pápa: Az irgalmasság arcai – Az irgalmasságrendkívüli szentévében elmondott beszédek). Aki szeretne visszatekinteni, az a kötet segítségével könnyen megteheti. A kiadványt olvasva 63 homília és katekézis által mélyedhetünk el az irgalmasság szentéve kapcsán felmerült gondolatokban. A két-két és fél oldalas szövegek lehetővé teszik, hogy akár a dolgos hétköznapok során is leülhessünk egy nyugodt sarokba egy fél órára. A szentatya gondolatai utána elkísérnek bennünket, lehetőséget adva arra, hogy akárhol vagyunk, vele együtt elmélkedhessünk.

Az otthonomhoz közeli játszótéren időnként nemcsak anyukák és kisgyerekek játszanak, hanem bizony magányosan, fáradtan, csüggedten a padon üldögélő vagy alvó otthontalanokkal is találkozunk. Úgy tapasztaltam, hogy az emberek szerencsére nem mindenhol közömbösek – egy-egy banán, csokoládé, szendvics vagy keksz gyakran kerül a padokon üldögélőkhöz az anyukáktól. Ferenc pápa is a szegények, elesettek, otthontalanok segítésére buzdít mindenkit. A kötetben több helyütt is olvashatunk erről.

„Mit mond majd nekünk Jézus, amikor kinyitja a menny kapuját? Éhes voltam, és adtál ennem, hajléktalan voltam, és adtál házat, beteg voltam, és meglátogattál, börtönben voltam, és felkerestél. Jézus a kicsinységben van jelen. Jézus szeretete nagy. Ezért ma, amikor kinyitjuk ezt a szent kaput, azt szeretném, ha a Szentlélek kinyitná az összes római szívét, és megmutatná, melyik az üdvösség útja. Nem a luxus, nem a nagy vagyon útja, nem a hatalom útja. Az alázat, a kicsinység útja. A szegények, a betegek, a rabok... a legnagyobb bűnösök, ha bűnbánatot tartanak, megelőznek minket a mennyben... Aki megkönyörül a másikon, az engedi, hogy átölelje őt az Úr irgalmassága.” (A szent kapu megnyitása a római hajléktalanszállón – rövid részlet)

A szentatya egy másik homíliája is megfogott. (Gondozzuk a macskákat, kutyákat, de nem segítjük az embereket? – rövid részlet) A kisfiammal sétálva rengeteg olyan időst, fiatalt látunk, akik nap mint nap a megszokott útvonalon és időben, rutinszerűen sétáltatják házi kedvenceiket pórázzal, szájkosárral vagy – másokkal mit sem törődve – akár anélkül is. Gyakran olyan érzésem van, hogy a háziállatok „jogai” már-már fontosabbak, mint embertársainké. Ferenc pápa erről így vélekedik:

„Az irgalmasság sok aspektusa között van egy, amelynek az a lényege, hogy megsajnáljuk, megszánjuk azokat, akik szeretetre szorulnak (idegen szóval) pietást érzünk irántuk. A pietás fogalma létezett már a görög-római világban is, (…) az embernek azt a tettét jelentette, hogy aláveti magát egy felette álló személynek: ilyen volt mindenek előtt az istenek iránti hódolat, aztán a gyermekek tisztelete a szüleik, főleg idős szüleik iránt. Ma azonban vigyáznunk kell arra, hogy a pietást ne keverjük össze azzal az eléggé elterjedt pietizmussal (jámborkodás, kenetesség), amely csak egy felszínes érzelem, és sérti a másik méltóságát. Ugyanígy, a pietást nem szabad összekevernünk a velünk élő állatok iránti szánalommal sem; előfordul ugyanis, hogy az emberek ezt érzik az állatok iránt, ugyanakkor közömbösek maradnak testvéreik szenvedéseivel szemben... Ezt nem lehet csinálni!”

Ferenc pápa következő, megindító gondolatai a betegek és fogyatékkal élők zarándoklatán hangzottak el. A szentatya többek között arra is rávilágít, hogy sokan úgy vélik, a betegséggel, fogyatékkal élő embertársaink nem lehetnek igazán boldogok, és jobb lenne őket „elkülönítve” tartani, hogy ne zavarják a hamis jólét ritmusát. „Valójában azonban micsoda illúzióban él a mai ember, aki becsukja szemét a betegség és fogyatékosság előtt! Nem fogja fel az élet igazi értelmét, amely magában foglalja a szenvedés és a korlátoltság elfogadását is. A világ nem attól lesz jobb, ha csak látszólag »tökéletes« emberekből áll, hanem ha növekszik az emberek közötti szolidaritás, egymás elfogadása és tisztelete.”

Néhány cím a kiadványból gondolatébresztőnek a teljesség igénye nélkül:

  • A megbocsátás örömének kiváltságos helye
  • Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó
  • Elköteleződés, hűség és odaadás
  • A valódi szeretet konkrét szolgálatot jelent
  • Rendben, hogy mások bűnösök, de velem mi a helyzet?
  • Szemébe kell néznem annak, aki segítséget kér tőlem
  • A díványboldogság rombol le minket
  • Nem érhetünk el mindent szabadságunkkal
  • Megbocsátás és adakozás

Zárásképpen pedig a Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó című rendkívüli katekézisből szeretnék idézni: „Irgalmával az Úr vezeti lépteinket... Ne fáradjunk bele soha annak érzésébe, hogy rászorulunk az ő bocsánatára, mert amikor gyengék vagyunk, az ő közelsége megerősít minket, és lehetővé teszi, hogy nagyobb örömmel éljük meg hitünket... Amikor jó hírt kapunk, ösztönösen szükségét érezzük, hogy másokkal is megosszuk. (…) Ugyanennek kellene történnie, amikor az Úrral, az örömével, irgalmával találkozunk: továbbadni az ő irgalmát! (…) És ez nem térítést jelent! Egyszerűen megajándékozom a másikat: »Odaadom neked, ami örömmel tölt el engem.« (…) mindnyájan Khrisztoforoszok vagyunk! Mit jelent ez a név? A magatartásunkat fejezi ki: hordozzuk, elvisszük másoknak Krisztus örömét, Krisztus irgalmát.”

Csuti-Mátyás Zsófia

2017. április 18., kedd

Okosmesék gyerekeknek



Saját környezetemben tapasztalom, hogy a gyerekek már egészen kis korban könnyedén elsajátítják a mai modern technikai eszközök – okostelefonok, tabletek, laptopok – használatát. Villámgyorsan megkeresik kedvenc meséjüket a mai digitális és „okosvilágban”. Czmerk-Prisztács Edit Mindentudó illemtudó című könyve „okosmeséken” keresztül tanítja a gyerekeket a társas érintkezésre és a jó modor elsajátítására – hiszen fontos, hogy a gyerekek ne csak a digitális világban, hanem a való életben és a valódi emberi kapcsolatok hálójában is könnyedén eligazodjanak.

A fiatal szerzőnő pedagógus és protokoll-rendezvényszervező végzettséggel is rendelkezik. „Meggyőződésem, hogy a jóra való nevelést időben kell kezdeni. Ezt a munkát segítik a mindenki által ismert gyerekdalokba ágyazott illemtan-versikék és az egyes témakörökhöz kapcsolódó mesék, amelyek megismertetik a legfiatalabb korosztályt a legalapvetőbb viselkedési normákkal.”

A szerző CD melléklettel is gazdagította kiadványát. A lemezen a versek helyén a versikék alapjául szolgáló gyerekdalok hallhatók hangszeres megszólaltatásban. A dalokat a hangos mesék követik. Íme, rövid részletek a témakörök általában 3-5 versszakos verseiből:

Köszönés, üdvözlés
(Ettem szőlőt dallamára énekelhető)
részlet:

Kicsi vagyok, de egyszer én is majd megnövök.
Gyerekként a felnőttnek előre köszönök.
Csókolom! a néniknek, Jó napot! a bácsiknak
– így kívánok én szép napot másoknak.

Az ide tartozó mese címe, Köszönni érdemes. A történet főszereplője a hároméves Anna, aki családjával új lakásba költözik. Az előző házukban sok kedves szomszédjuk volt, nénik és bácsik. Anna szomorkodik, de csak addig, amíg be nem mutatkoznak új és kedves szomszédaiknak, s a kislány hamar rájön: itt is csupa kedves idős néni és bácsi él – csak meg kellett ismerkedni velük.

Étkezés
(Cickom, cickom)

Tiszta kézzel ülj asztalhoz, szépen.
Villa balban, kés, kanál jobb kézben.
Nézd, a pohár így álldogál:
Tányér fölött jobbra, balra a szalvéta
Meghajtva.

Jó étvágyat kívánunk egymásnak,
Nekilátunk a finom fogásnak.
Étkezni ám nagy tudomány!
Nem tányérra dőlve, tányér-csörömpölve,
Szürcsölve!

Ha kenyeret kaptál az ebédhez,
Kézzel törjed – ebben sose kétkedj.
Végeztél már? Új móka vár?
Köszönd meg az étket, toljad be a széket –
Ezt tedd meg.

Menjünk étterembe!  – szól a mese címe az Olvasóhoz. A történetben két kisgyerek segít főzni a nagyinak a „házi étteremben”, hogy anyát és apát vendégül láthassák. Nagyi mindenben segít az unokáinak a főzéstől a terítésen át a vendégek fogadásáig.

Öltözködés
(Kis karácsony)

Alkalomra, ünnepségre
Öltözz fehér-feketébe.
Habár szép a tarka holmi,
Jobb azt máskor megmutatni.

Cipőd legyen mindig tiszta,
Sosem piszkos, mint az utca.
Nem számít, hogy új vagy régi –
Öröm legyen arra nézni.

Az ide kapcsolódó mese címe A rettenetes ruhásszekrény, amelyben Apolka, Vilmos és különleges ruhásszekrényük kalandjai elevenednek meg.

A természetben
(Láttál-e már valaha)

Ha a természetben jársz,
Gondolj kicsit arra,
Csodás otthon, amit látsz:
Növény, állat lakja.

Ne szemetelj, ricsajozz,
Legyél bölcsebb ennél!
Vendégségben másoknál
Ilyet sose tennél.

Óvjad, védd az állatot,
Erdőt, mezőt, rétet,
Ha vigyázod szépségét,
Visszavár majd téged.

Itt pedig A zöld berek meséjét ismerhetik meg a gyerekek. A Kiserdőben és Gyöngyös-patak mentén különlegesebbnél különlegesebb állatok élnek, akikkel mindig történik valami.

Társaságban
(Még azt mondják, nem illik)

Még azt mondják, nem illik piszkálni az orrom,
Füleimet vakarni, belenyúlni folyton.
Mások előtt nem teszem, mert ez az én dolgom,
Ott teszem, hol nem látják, és gyorsan megoldom.

Sugdolózni, pletykálni társaságban nem szép,
Bizony, én sem örülnék, ha ezt velem tennék.
Nem hegyezem fülemet, hallgatózni vétek,
És hátat sem fordítok, ha hozzám beszélnek.

További témakörök:
  
  • Üdvözlésül
  • Az utcán
  • Játszótéren
  • Mindennapos dolgaink
  • Orvosnál
  • Vendégségben, barátoknál
  • Járművön, megállóban
  • Mosdóhasználat
  • Búcsúzóul

A kiadvány játékosan tanít a legfontosabb illemszabályokra, amelyek nagy részével már egy kis óvodás is jó, ha tisztában van. A játékos tanulásban a szülő segítheti gyermekét, miközben minőségi időt tölthetnek együtt. A CD-n pedig akár közösen is meghallgathatják a versek dallamául szolgáló eredeti gyerekdalokat és a könyvben szereplő „okosmeséket”.

Csuti-Mátyás Zsófia