2017. július 3., hétfő

Kopogtatás a lélek mélyén



A minap a hároméves kisfiam játszóterezés közben azt mondta a játszópajtásának – miután az megbotlott –, hogy „semmi baj, a Jézuska mindig vigyáz ránk”. A kisfiú anyukája erre furcsa pillantást vetett rám. Mindennapjaim során gyakran találkozom olyan emberekkel, akik rögtön bezárkóznak, miután megtapasztalják, hogy hívő vagyok, és a kisfiunkat is ezen az úton terelgetjük. Ilyenkor nehéz valami meggyőzőt, frappánsat mondani. Dr. Székely János püspök atya A hit kapuja című könyvét lapozgatva is ez az eset jutott eszembe. Milyen jó lett volna akkor elővenni a táskámból ezt a személyes hangvételű – hívőket és nemhívőket napjainkban egyaránt foglalkoztató témákat felvonultató – könyvet, és odaadni ennek az anyukának.

Egy nemhívő számolt be egy alkalommal arról, hogy időnként szeret egyedül elvonulni a természetbe, ahol csak szemlélődik. Amint mondja: „Ilyenkor nézem az ámulatba ejtően szép világot, és kipanaszkodom magamat. És az az érzésem, mintha valaki hallgatna engem. Mindig megkönnyebbülve jövök haza. Ti keresztények talán ezt nevezitek imádságnak. Milyen érdekes ez. Egy teljesen hitetlen ember a lelke mélyén mégis úgy érzi, hogy valaki hallgatja őt, ismeri és látja őt, van kinek kiöntenie a szívét.” A Szombathelyi Egyházmegye új megyéspüspökének, dr. Székely János püspök atyának A hit kapuja című könyvében találkozhatunk a fenti sorokkal.

A hit kapuja elsősorban azoknak szól, „akik éreznek valamiféle kopogtatást a lelkük mélyén”, másodsorban pedig minden hívőnek és nemhívőnek, fiatalabb és idősebb olvasónak egyaránt. Székely János püspök atya könyve olyan ma is nagy érdeklődésre számot tartó témákra fókuszál, mint:

  • az élet alapkérdései és csodája;
  • az erkölcs (szerelem, homoszexualitás, abortusz, eutanázia);
  • kereszténység és más vallások (Miért Krisztus, nem pedig Buddha vagy Mohamed?);
  • Jézus személye;
  • az Egyház intézménye (Jézus igen, Egyház nem?);
  • Egyház és történelem (keresztes hadjáratok, inkvizíció stb.);
  • az örök élet reménye


Természetesen vannak magukat hitetlennek mondó emberek, akik néha megdöbbentően önzetlenül élnek és cselekednek” – állapítja meg a szerző, majd kifejti, hogy ez a tény azt igazolja: hisznek valamiben, ami nagyobb náluk, amiért képesek lemondani önmagukról. Az igazi hit önmagunk és az önzésünk fölé emel – véli Székely püspök atya.

Mi a vallás? – teszi fel a kérdést a szerző, majd kifejti, hogy „az igazi vallás, és az emberiség történetének lényege nem az, hogy mi kerestük az Istent, hanem hogy ő keresett minket. Nem az az igazi vallás lényege, hogy mi próbálunk felkapaszkodni hozzá, hanem hogy ő jött le hozzánk.” Igazolja ezt az a tény, hogy Isten számos nyomot hagyott a történelem során: megszólított embereket (például Ábrahámot), megihlette a prófétákat és egy emberi életen, Krisztuson keresztül  ajándékozta önmagát a világnak – vagyis kapcsolatba akart lépni velünk.

Más vallások említése kapcsán a szerző kiemeli, hogy „az értelem ugyanazt a valóságot ismeri meg és tárja fel, amelyről a vallás is hírt ad egy mélyebb szinten. A kettő között soha nem lehet ellentmondás. Az értelem nélküli vallás könnyen fanatikussá, babonássá, erőszakossá válik. A vallás tágassága nélküli értelem pedig nem fogja azt tudni, hogy miért embert gyógyítson, miért nem embert klónozzon, hogy atomerőművet készítsen, vagy atombombát. Értelem és hit egymásra vannak utalva.”

Gyakori probléma az emberek körében – sajnos időnként még a magukat hívőnek tartók között is –, hogy Jézusra igent, míg az Egyházra mint intézményre nemet mondanak. Vajon lehet-e hitelesen igent mondani Jézusra, miközben nem fogadjuk el az Egyházat? Püspök atya is úgy véli, sokan eljutnak arra az álláspontra, hogy Jézus nagyságát elismerik, az Egyház intézményét viszont visszautasítják. A főpásztor felhívja a figyelmünket arra, hogy ez helytelen felfogás, hiszen Jézus maga akarta az Egyházat, 12 tanítványt választott ki. „Jelezni akarta ezzel, hogy a valaha 12 törzsből állt, Jákob 12 fiára épült Isten népét helyre akarja állítani, újra akarja alapítani... »Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg. (Lk 10,16)«A szerző nyomatékosítja, hogy „az Egyház ez ember Istennel való egységének, és az emberek egymással való egységének jele és szentsége.”   

Az Egyház nem hibátlan. Így nekünk is lehet helyünk benne. Úton levő egyház. Azonban egyáltalán nem a történelem egyik legszennyesebb intézménye. Ellenkezőleg, az emberiség rengeteget köszönhet neki” – véli a szerző, majd felhívja az olvasó figyelmét többek között arra, hogy egykor keresztények vetettek véget a római gladiátor játékoknak, tiltották az ókorban a nem ritka csecsemőgyilkosságot, segítették az árvákat és az özvegyeket. Sőt a világ első egyetemei is a kereszténységhez köthetők. „Kereszténység nélkül nem jött volna létre az általunk ismert Európa, a nyugati típusú civilizáció, melynek részesei vagyunk.” 

Ahhoz, hogy oszolhasson lelkünk „barna gyásza”, nekünk kell megtennünk az első lépést, és ha lehetőségünk van rá, segítsünk ebben másokat is! Amint a szerző írja, könyve segítség szeretne lenni ahhoz, hogy kinyissuk életünk ajtaját Isten felé. „Ehhez a lépéshez kívánok nyitottságot, bátorságot, a teremtő Isten bővizű forrásként ránk áradó kegyelmét!” – írja a főpásztor. Ady Endre következő sorai az ajtót szelíden zörgető Istent képét állítják elénk:

(részlet)

Oszlik lelkem barna gyásza:
Nagy, fehér fényben jön az Isten,
Hogy ellenségeim leigázza.

Hallom, ahogy lelkemben lépked,
S az ő bús „Ádám, hol vagy”-ára
Felelnek hangos szívverések...

Csuti-Mátyás Zsófia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése