2017. május 31., szerda

Csodás gyógyulások igaz története



Olyan daganatos és egyéb megbetegedésekben szenvedők osztják meg felgyógyulásuk csodás történetét az Olvasóval, akikről orvosaik már lemondtak, Isten azonban nem. A hit erejével sikerült felgyógyulniuk. Michael Harold Brown az Isten meggyógyít –„Távol tartom tőled a betegségeket (Kivonulás 23,25)” című könyvében gyűjtötte össze különleges történeteiket.

„A test és a lélek szorosan összetartoznak. Ha hitben és szeretetben élünk – ez segíti az egészséges életet, betegség esetén pedig a gyógyulást” – írja a könyv ajánlásában Katona István atya. Gondolataival egyetértek, hiszen nekem is van olyan szerettem, aki a hit nélkül nehezen birkózna meg számtalan betegségével. Úgy hiszem és tapasztalom, hogy Isten segítségével még a legkilátástalanabb helyzetben is megtalálhatjuk, hogy mi az, ami a javunkra válhat az adott körülmények között.

Hozz áldozatot az egészségedért, légy pozitív! – buzdít Michael Harold Brown, hiszen ahogy a Biblia is írja: „Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. (Péld 3,8)”

Egy nő csodás gyógyulása

„Egy nő, Shirley Williams elmesélte egyszer egy rádiós riportban, hogy 4-es stádiumú, áttételes rákot diagnosztizáltak nála, amely átterjedt a nyirokcsomóira, belső szerveire és csontjaira. Az orvos 90 napot jósolt neki. Férje, Mark nem hitt az orvosnak, és elrohant a Bibliáért, hogy abból nyerjen bátorságot. Habár Shirley alig bírt járni, olyan fájdalmai voltak... elhatározta, hogy hittel fog élni, és soha egy kételkedő szót sem ejt ki a száján. »Még sehol sem találtam olyan szentírási részt, hogy valaki nem gyógyult volna meg, miután gyógyulásért jött Jézushoz« – mesélte a riporternek. »Elkezdtem meglátni, hogy a hit nemcsak annyit jelent, hogy elhiszem: Jézus képes meggyógyítani, hanem azt is elhiszem, hogy engem is meg fog gyógyítani.«”

A mára már egészséges hölgy elmesélte továbbá, hogy miután felébredt egy mély álomból, Jézust pillantotta meg az ágya lábánál. „Amikor megláttam őt, a tekintetében együttérzést láttam, szeretetet és reményt. Majd izzadságot éreztem a jobb térdemnél, s ez annyira szokatlan volt, hogy Rá néztem, és megkérdeztem: Uram, azt mondod nekem, hogy izzadjak?” Néhány nap múlva egy hívő orvos tanácsára az asszony megkezdett egy izzadásos terápiát, s két hónappal később a rák és az áttétek teljesen eltűntek a szervezetéből.

Lelki betegségek

A szerző a testi gyógyulások mellett egy külön fejezetben ír a lelki gyógyulásokról is, hiszen, mint írja, szellemi, lelki lények vagyunk mindannyian. Többektől idéz: „Dr. McAll azt állítja, hogy több tucat olyan esetnek volt a szemtanúja, amikor a gonosz lelkek különböző helyeken kísértettek, baleseteket, vitákat és különböző negatív dolgokat okozva... A fizikai betegségek többsége az ördög műve – idéz a szerző a Floridában gyógyító szolgálatot végző Jose Maniyangat atyától is. „Amint a gonosz elmenekül, az öröm és az egészség visszatér... A sötétség úgy távozik, mint egy árnyékszerű szörnyeteg.”

Angyali segítség

A szerző az angyalokkal is foglalkozik könyvében, s több csodás esetről is beszámol. Egy Chelsea Banton nevű lány tüdőgyulladást kapott, és úgy legyengült, hogy már nem reménykedtek a gyógyulásában. A családja azonban még akkor is imádkozott érte, amikor a nővérek levették az életműködését fenntartó gépekről. „Eközben a folyosó biztonsági kameráit figyelő kórházi dolgozók álla leesett az ámulattól, amikor hirtelen különös lényeket vettek észre a kislány szobájának bejáratánál, akiket ragyogó fénysugarak vettek körül.” Ezt követően a kislány magához tért, és nem sokkal később gyógyultan hagyhatta el a kórházat.

Michael Harold Brown könyvében olvashat a test és lélek összhangjáról és a mennyország ragyogásáról. Buzdít bennünket, hogy éljünk tisztán, vagyis mindig álljunk készen, kérjük az Úr áldását, s imádkozzunk! A szerző hiszi, hogy egészségesnek vagyunk teremtve, hogy túl kell lépnünk a fizikai valóság határán, s hogy az alázatosság vonzza a mennyei segítséget. 

Csuti-Mátyás Zsófia  

2017. május 24., szerda

Fatima titkai Hesemann szemével



Aki ismeri Michael Hesemann műveit, az tudja, hogy a német történész és újságíró mindig a keresztények körében leginkább érdeklődésre számot tartó témákat vizsgálja. A szerző legújabb, a fatimai jelenések 100. évfordulója kapcsán íródott könyve bevezeti az olvasót Fatima történetébe és rávilágít arra, hogy a Szűzanya száz évvel ezelőtti intése ma is időszerű és mindenképpen figyelmet érdemel, hiszen korunk keresztényellenes erői nemcsak általában az emberi civilizációnak üzentek hadat, hanem kifejezetten Európának és „Rómának”.

1917. május 13-án a Szűzanya megjelent három pásztorgyermeknek a portugáliai Fatimában. Az első jelenést további öt alkalom követte június és július 13-án, augusztus 19-én, valamint szeptember és október 13-án. A Szűzanya a jelenések alkalmával három titkot bízott a gyerekekre, Lúciára, Jácintára és Ferencre. A titkok jelentőségéről XII. Piusz pápa így vélekedett: „A fatimai üzenet a Mária által véghez vitt legerősebb isteni beavatkozás az Egyház és az emberiség történetében az apostolok halála óta.” 

Hesemann a fatimai események keresztény és nem keresztény vonatkozásait is áttekinti könyvében. „Sok találgatás látott már napvilágot arról, hogy »valójában« mi állhat a jelenések mögött. Hisztéria lehetett, vagy skizofrén rohamok? Ennek ellentmond a gyerekek mély, belső megelégedettsége a jelenés után, a beszámolók egyezése, és szimbolikájuk erős kifejező ereje. Vallási motivációjú vágyálom lett volna? Ez talán igaz lehet misztikus hajlamú szerzetesekre és apácákra, de egészen biztos, hogy nem igaz ezekre az igazi, falusi pásztorgyerekekre, akik sokkal jobban szerettek játszani, mint rózsafüzért imádkozni, és az első jelenést is legszívesebben elfelejtették volna” – véli a szerző.

Az első jelenés után a gyerekek történetét sokáig kétkedve, sőt ellenségesen hallgatták meg még családtagjaik is. Egyedül Marto Ferenc és Jácinta családjából vélekedett másképp Ti Marto: „Amióta világ a világ, az Isten Anyja újra és újra, más-más módon jelent meg. Ezek mind fontos események voltak. Amennyiben ezek az események nem történtek volna meg, a világ még rosszabb lenne, mint amilyen amúgy is. Isten hatalma nagy, nem érthetünk meg mindent, ezért legyen meg az Isten akarata.”

A szerző leírásából részletesebben megismerhetjük a három gyerek életét a jelenések előtt, és az utána következő időszakot is. Hesemann beszámol saját fatimai zarándoklatairól és élményeiről is, továbbá a történész szemével is vizsgálja a jelenéseket kitekintve a világban 1917 körül – elsősorban Oroszországban –, továbbá a közelmúltban, valamint a napjainkban zajló eseményekre is. S hogy a pásztorgyerekek előtt miért éppen 13-án jelent meg a Szűzanya, arról a szerző az alábbiakat gondolja: „Első utalás lett volna ez Oroszországra, ahol 1917-ben még azt a Julianus-naptárat használták, amely az orosz ortodox egyház egyházi naptáraként a mai napig érvényben van? Ezen felül Mária a tizenhármas számmal a tizenhárom apostolra, tehát az egyházra és a fiára utal.”  

A szerző a kiadványban közli többek között XVI. Benedek pápa gondolatait a fatimai titokról, foglalkozik azzal, hogy hogyan vizsgálja az Egyház a Mária-jelenéseket, és közli a titkok teljes szövegét. A könyv magyar fordítását kézbe vevők dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek  személyes hangvételű ajánlóját, valamint a magyar kiadás létrejöttét elősegítő dr. Perger Gyula toronyi plébános, püspöki referens atya a fatimai események magyar vonatkozásait áttekintő utószavát is elolvashatják.

Csuti-Mátyás Zsófia

2017. május 19., péntek

Az irgalmasság különböző arcai



Ferenc pápa az irgalmasság szentévében elmondott legfontosabb beszédeit tartalmazó kiadványt vettem a kezembe (Ferenc pápa: Az irgalmasság arcai – Az irgalmasságrendkívüli szentévében elmondott beszédek). Aki szeretne visszatekinteni, az a kötet segítségével könnyen megteheti. A kiadványt olvasva 63 homília és katekézis által mélyedhetünk el az irgalmasság szentéve kapcsán felmerült gondolatokban. A két-két és fél oldalas szövegek lehetővé teszik, hogy akár a dolgos hétköznapok során is leülhessünk egy nyugodt sarokba egy fél órára. A szentatya gondolatai utána elkísérnek bennünket, lehetőséget adva arra, hogy akárhol vagyunk, vele együtt elmélkedhessünk.

Az otthonomhoz közeli játszótéren időnként nemcsak anyukák és kisgyerekek játszanak, hanem bizony magányosan, fáradtan, csüggedten a padon üldögélő vagy alvó otthontalanokkal is találkozunk. Úgy tapasztaltam, hogy az emberek szerencsére nem mindenhol közömbösek – egy-egy banán, csokoládé, szendvics vagy keksz gyakran kerül a padokon üldögélőkhöz az anyukáktól. Ferenc pápa is a szegények, elesettek, otthontalanok segítésére buzdít mindenkit. A kötetben több helyütt is olvashatunk erről.

„Mit mond majd nekünk Jézus, amikor kinyitja a menny kapuját? Éhes voltam, és adtál ennem, hajléktalan voltam, és adtál házat, beteg voltam, és meglátogattál, börtönben voltam, és felkerestél. Jézus a kicsinységben van jelen. Jézus szeretete nagy. Ezért ma, amikor kinyitjuk ezt a szent kaput, azt szeretném, ha a Szentlélek kinyitná az összes római szívét, és megmutatná, melyik az üdvösség útja. Nem a luxus, nem a nagy vagyon útja, nem a hatalom útja. Az alázat, a kicsinység útja. A szegények, a betegek, a rabok... a legnagyobb bűnösök, ha bűnbánatot tartanak, megelőznek minket a mennyben... Aki megkönyörül a másikon, az engedi, hogy átölelje őt az Úr irgalmassága.” (A szent kapu megnyitása a római hajléktalanszállón – rövid részlet)

A szentatya egy másik homíliája is megfogott. (Gondozzuk a macskákat, kutyákat, de nem segítjük az embereket? – rövid részlet) A kisfiammal sétálva rengeteg olyan időst, fiatalt látunk, akik nap mint nap a megszokott útvonalon és időben, rutinszerűen sétáltatják házi kedvenceiket pórázzal, szájkosárral vagy – másokkal mit sem törődve – akár anélkül is. Gyakran olyan érzésem van, hogy a háziállatok „jogai” már-már fontosabbak, mint embertársainké. Ferenc pápa erről így vélekedik:

„Az irgalmasság sok aspektusa között van egy, amelynek az a lényege, hogy megsajnáljuk, megszánjuk azokat, akik szeretetre szorulnak (idegen szóval) pietást érzünk irántuk. A pietás fogalma létezett már a görög-római világban is, (…) az embernek azt a tettét jelentette, hogy aláveti magát egy felette álló személynek: ilyen volt mindenek előtt az istenek iránti hódolat, aztán a gyermekek tisztelete a szüleik, főleg idős szüleik iránt. Ma azonban vigyáznunk kell arra, hogy a pietást ne keverjük össze azzal az eléggé elterjedt pietizmussal (jámborkodás, kenetesség), amely csak egy felszínes érzelem, és sérti a másik méltóságát. Ugyanígy, a pietást nem szabad összekevernünk a velünk élő állatok iránti szánalommal sem; előfordul ugyanis, hogy az emberek ezt érzik az állatok iránt, ugyanakkor közömbösek maradnak testvéreik szenvedéseivel szemben... Ezt nem lehet csinálni!”

Ferenc pápa következő, megindító gondolatai a betegek és fogyatékkal élők zarándoklatán hangzottak el. A szentatya többek között arra is rávilágít, hogy sokan úgy vélik, a betegséggel, fogyatékkal élő embertársaink nem lehetnek igazán boldogok, és jobb lenne őket „elkülönítve” tartani, hogy ne zavarják a hamis jólét ritmusát. „Valójában azonban micsoda illúzióban él a mai ember, aki becsukja szemét a betegség és fogyatékosság előtt! Nem fogja fel az élet igazi értelmét, amely magában foglalja a szenvedés és a korlátoltság elfogadását is. A világ nem attól lesz jobb, ha csak látszólag »tökéletes« emberekből áll, hanem ha növekszik az emberek közötti szolidaritás, egymás elfogadása és tisztelete.”

Néhány cím a kiadványból gondolatébresztőnek a teljesség igénye nélkül:

  • A megbocsátás örömének kiváltságos helye
  • Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó
  • Elköteleződés, hűség és odaadás
  • A valódi szeretet konkrét szolgálatot jelent
  • Rendben, hogy mások bűnösök, de velem mi a helyzet?
  • Szemébe kell néznem annak, aki segítséget kér tőlem
  • A díványboldogság rombol le minket
  • Nem érhetünk el mindent szabadságunkkal
  • Megbocsátás és adakozás

Zárásképpen pedig a Minden keresztény Khrisztoforosz, vagyis Krisztus-hordozó című rendkívüli katekézisből szeretnék idézni: „Irgalmával az Úr vezeti lépteinket... Ne fáradjunk bele soha annak érzésébe, hogy rászorulunk az ő bocsánatára, mert amikor gyengék vagyunk, az ő közelsége megerősít minket, és lehetővé teszi, hogy nagyobb örömmel éljük meg hitünket... Amikor jó hírt kapunk, ösztönösen szükségét érezzük, hogy másokkal is megosszuk. (…) Ugyanennek kellene történnie, amikor az Úrral, az örömével, irgalmával találkozunk: továbbadni az ő irgalmát! (…) És ez nem térítést jelent! Egyszerűen megajándékozom a másikat: »Odaadom neked, ami örömmel tölt el engem.« (…) mindnyájan Khrisztoforoszok vagyunk! Mit jelent ez a név? A magatartásunkat fejezi ki: hordozzuk, elvisszük másoknak Krisztus örömét, Krisztus irgalmát.”

Csuti-Mátyás Zsófia