Kapaszkodó Istentől

Szinte mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, aki már gyászolt vagy éppen gyászol. Úgy vettem észre, hogy a hívő emberek könnyebben megbirkóznak családtagjaik elvesztésével és a gyászidőszakkal. Az Istent tagadók ilyenkor tele vannak indulattal, haraggal, reménytelenséggel. Nincs kapaszkodójuk, nem látnak kiutat. A Vigasztalások könyvének szerzője, Juhász Tiborné fiatalon veszítette el férjét, s a hitbe, Istenbe kapaszkodva vészelte át a gyászt, és épített újjá saját és gyermekei életét. Könyve személyes vallomás és egyben „vigaszgyűjtemény” is.

„Az alattomos kór, amely férjem halálát okozta, észrevétlenül pusztította szervezetét, s mire kiderült a betegség, már túl késő volt. 2000-ben, a Szent Évben, vízkereszt napján került kórházba. Azt hiszem, már a műtét előtt is tudták az orvosok, hogy csak nagyon rövid idővel hosszabbíthatják meg a fiatal életét... Hét héten át tartott a szenvedése.”

A gyászoló feleség felismerte, hogy alá kell merülnie a fájdalomba, hogy aztán feldolgozhassa szerette elvesztését: „...rádöbbentem, hogy végre szembesülnöm kell a valósággal. Be kell ugranom abba a rettenetes szakadékba azért, hogy ki tudjak mászni belőle, és ha lehet, egymagam. »Mentesítettem« a családot és az ismerősöket, hogy »Köszönöm, már jól vagyok, nem kell, hogy minden nap hívj«... Megköszöntem »Cirenei Simonnak«, hogy segített vinni a keresztet, a »Veronikáknak«, hogy kendőt nyújtottak felém... Azt a keresztet még sokáig kell vinni, fel kell menni vele a Kálvária csúcsára...”

A kiutat Istennél kereste és meg is találta. Szemben a nem hívőkkel, akik ilyenkor még inkább tagadják Isten létezését, a hívő igyekszik megtalálni az Úr számára kijelölt útját: „Valahol szívem legmélyén éreztem, hogy a kereszt, amelyet kaptam, nem büntetés. Inkább meghívás valamire, egy magasabb dologra, egy nehezebb feladatra, egy átalakulás megkezdésének lehetősége.”

A gyászmunkában a szerző erős támasza és útmutatója volt a Biblia, amelyből számos alkalommal idéz:

• „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen (Mt 16,24).”
• „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse (Jak 1, 2–4).”
• „(Isten) megvigasztal minket minden szomorúságunkban... (2Kor 1, 4–6)”

A szerző hangsúlyozza az imádság erejét, imádságokat, verseket közöl könyvében, amelyek szintén  a témához kapcsolódnak és segítenek a gyász feldolgozásában. Elgondolkodtatott Mécs László Vallomás című verse, amelyből rövid részletet idézünk:

„A parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,

A napnak az oltárt, az anyának a szenvedést,

Magdolnának Krisztus lábait,

Assisi Szent Ferencnek Krisztus sebeit,

Mindenkinek szeretnie kell a keresztjét,

Mindenkinek nagyon kell szeretnie az Istent.”

Csuti-Mátyás Zsófia