2016. november 29., kedd

„Fiús” vagy „lányos” Biblia?

Gyermekkönyvek közt válogatva általában igyekszem „fiús” könyveket találni. Fiús alatt értem, hogy mind a külsejét, mind a tartalmát tekintve fiúgyermeknek szóló könyv legyen, hiszen kétéves kisfiammal ezeket szeretném megismertetni. Vannak persze olyan mesék, amelyek szereplőiktől függetlenül mindkét nem számára figyelemfelkeltőek, a gyerekek bele tudnak helyezkedni a történetbe. Úgy gondolom, ilyenek a népmesék és a Biblia is.

A Harmat Kiadó válogatott bibliai történeteket kínál lányoknak (Lányok Bibliája) és fiúknak (Fiúk Bibliája) egyaránt. Mindkét Bibliában röviden, tömören, gyermekközpontúan sorakoztatják fel a szerzők az ismert bibliai történeteket, s persze vannak olyanok – többek között a világ teremtése, Jézus születése – amelyek egyikből sem hiányozhatnak. A fiúk könyvét fiús ábrák, a lányokét lányos képek színesítik, mindkét könyv elejébe beírható a könyv tulajdonosának neve és az ajándékozás dátuma, így személyre szabott Bibliája lehet a gyerekeknek. Íme, néhány cím a tartalomból:

Lányok Bibliája

  • Kígyó az Éden kertjében
  • A lány, akit Rebekának hívtak
  • Mirjám és a fáraó leánya
  • Debóra, a bölcs asszony
  • Anna és gyermeke
  • Salamon ajándéka Istentől
  • Kisded a jászolban
  • A kánai menyegző
  • Jézus meggyógyít egy kislányt

Kisded a jászolban (rövid részlet): „József elvitte Máriát Betlehembe. (...) Itt született meg Mária kisfia. Jézusnak nevezték el. Mária melegen bepólyálta, majd jászolba fektette, mert a szálláson nem volt számukra hely... Mária otthonától távol szülte meg gyermekét. Idegenek látogatták meg, hogy elmondják neki, az ő kisfia az ígért Megváltó...”

Fiúk Bibliája

  • Ádám és Éva története
  • Noé bárkája
  • Ábrahám bízik Istenben
  • József, a kedvenc
  • Gyermek a kosárban
  • Dávid és az óriás
  • Jónás elmenekül
  • Dániel az oroszlánok vermében
  • Jézus kiválasztja tanítványait
  • Jézus meggyógyít egy vakot
  • A hitetlen Tamás
József, a kedvenc (rövid részlet): „Izsáknak ikerfiai születtek: Ézsau és Jákób. Ézsaunak öt gyermeke volt. Jákóbnak pedig még nagyobb családja: tizenkét fia és egy lánya. Ám ő mind közül Józsefet szerette a legjobban. (…) Egyszer, amikor az idősebb testvérek a mezőn őrizték apjuk juhait, Jákób utánuk küldte Józsefet. (…) Összedugták a fejüket és gonosz tervet forraltak öccsük ellen...”

A Lányok Bibliája csodaszép akvarell képekkel hívogatja a leány olvasókat. A történetek szereplői istenfélő asszonyok, anyák és gyermekeik. Az ő küzdelmük, az anyaság szépségei és nehézségei jelennek meg e könyv lapjain. A Fiúk Bibliája pedig Istenért és népükért hősként harcoló férfiakról, bátorságról, kitartásról, állhatatosságról szól. Természetesen mindkét kiadvány igyekszik általános, átfogó ismereteket adni az Ó- és Újszövetségről egyaránt, így bátran forgathatják azokat a Biblia megismerésére törekvő gyerekek.


Csuti-Mátyás Zsófia   

2016. november 15., kedd

Mindszenty másképp

A szent életű bíboros című könyvében Török Csaba kísérletet tesz arra, hogy bemutassa Mindszenty bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek „másmilyen” életrajzát – sorra véve életének minden állomását. Ahogy a szerző fogalmaz: „Nem tudok vitázni a történészekkel s adataikkal, s ez nem is célom. Inkább azt keresem, hogy mindezek a »tények« hogyan emelhetők bele az ember, a személy életének egyfajta »belső olvasatába«.”

Pillantsunk bele a könyv tartalmába!

Az életszentség
E fejezetben az életszentség fogalmával ismertet meg bennünket a szerző, továbbá ír a krisztusi tökéletességről, a szentté avatásról és az életszentség aktualitásáról. „Ha beszélhetünk Mindszenty József esetében életszentségről, akkor ez azt is jelenti, hogy képessé válunk olyan üzenet vagy üzenetek megragadására az ő sorsában, életében, amelyek örök érvényűek, s itt és most eligazítást, segítséget, irányfényt nyújtanak minden Krisztus-hívő számára.”
 

  • Elindulás az élet útján
  • Zalaegerszeg pásztora
  • Szent Margit s a királynék városában
  • A magyar Sion főpapja
  • A vértanúság kohójában
  • Mindszenty bíboros az emigrációban
  • Mindszenty bíboros életszentsége

Az elmúlt rendszer történelmi események kapcsán felmerülő szerepére fókuszálva indított több lejárató hadjáratot is a bíboros ellen – igyekezve hamis, negatív képet alkotni személyéről és szerepvállalásáról. Török Csaba úgy véli, már életében igyekeztek a bíboros személyét bezárni a „politikus” kategóriába, nyugatra távozása után pedig ez lett az állami propagandagépezet egyik fő célja. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy 2016-ban külön kell választani a „Mindszenty-ügy” két síkját: a történeti-politikait és az életszentséggel kapcsolatosat. A történészekre hárul annak feladata, hogy kiderítsék, miben állhat Mindszenty bíboros szerepe hazánk történelmében.

Mi a mi feladatunk?
Az életszentség elemzéséhez pusztán a történelmi tények felsorakoztatása nem elegendő. A szerző úgy fogalmaz: „Az Egyháznak, a hívőknek kell éledniük, hiszen hazaszeretetért, történelmi kiállásért még nem tisztelhetünk senkit szentként.” A feladatunk abban áll, hogy igyekezzünk minél többet megtudni Mindszenty Józsefről, mint hívő emberről. A szent életű bíboros című könyvben egy hívő ember próbál beszélni egy másik hívő emberről, az egyetlen hitnek és az egyetlen Istennek a fényében. Tekintsünk mi is hasonló szemszögből a bíboros személyére és nagyszerű életútjára. Török Csaba A szent életű bíboros című könyvének tanulmányozása kiváló lehetőséget nyújt minderre.

„A számkivetésben sem érzek keserűséget. A hit állandó öröme indít arra, hogy dolgozzam a lelkekért a menekült magyarság körében. (…) Ez a feladat hárul rám most is: keresni, vigasztalni és erősíteni enyéimet. »Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek« (1Kor 10,33). Mindszenty József ezekkel a mondatokkal válaszol arra, hogy mi az életszentség.



Csuti-Mátyás Zsófia

2016. november 9., szerda

Az Ön oltárán mit talál Isten?

Tadeusz Dajczer atya Eucharisztiáról szóló könyve – Mindent Ő ad nekünk (Elmélkedések az Eucharisztiáról) – rendkívül mélyen mutatja be, hogyan nyíljunk meg az élő Isten előtt, aki jelen van az oltáron és a tabernákulumban. Üresnek kell lenni, hogy Isten betölthessen minket. Éhesnek kell lenni, hogy jóllakathasson.  

„Mindannyian tékozló fiúk vagyunk” – írja a szerző –, „mert mindegyikünkben ott van egyfajta magatartás, amely az áteredő bűnből fakad, s amely elválaszt bennünket a kegyelemtől. Ahhoz, hogy Jézust választhassam, engednem kell, hogy a kegyelem összetörhesse szívemben az önhit, a túlzott önbizalom korlátjait.” A hit titka a következőkben rejlik:

  • a belső csend
  • a jelen pillanat szentsége
  • a rejtőzködő Isten keresése
  • az állhatatosság adománya

A szerző felhívja a figyelmet a belső csend jelentőségére. Úgy gondolja, hogy ha az Isten felé vezető úton akadályoz a mulandó világ szépsége, amely rabul ejt, elvonja a figyelmemet, Isten segíthet azzal, hogy eltakarja, sötétbe borítja ezt a világot. A „sötétség” szó nem a fény hiányát jelenti, hanem azt, hogy ez a világ már nem vonz tovább. „Az Isten felé vezető úton az a lényeg, hogy egyre szabadabbá váljak, (…) kiszabaduljak az emberi vélemények, az emberektől való félelem rabságából.”

Isten csend, vallja Tadeusz Dajczer, s úgy véli, a hit csendje megnyitja az embert a kegyelem befogadására. „Ez az a csend, amelynek alapja a szenvedélyek, a vágyak elcsendesedése. A cél az akarat csendje, az, hogy minél kevesebb vágy izgasson. Minél kevésbé vonzanak az evilági dolgok, annál inkább elcsendesedem.”

Egyfajta félelemként említi az emberek közti kapcsolatot, barátságot is a szerző: „Az, amit én szeretetnek, barátságnak nevezek, gyakran nem más, mint függés a másik embertől. Támaszt jelent, de egyben elnyomást  is... Választanom kell a világ rabsága és a szabadság között, amelyet a hit szerez meg nekem.” Mindenkinek megvan a saját oltára, vallja Tadeusz Dajczer. Az oltáron pedig az van, amit tudatosan vagy tudat alatt tisztelünk, magasztalunk. „Valószínűleg nem vagyok a tudatában annak, hogy belépve a templomba (…) mindig magammal viszem a saját oltáromat. Ennek az oltárnak nincs térbeli kiterjedése, mégis nagyon sok minden elfér rajta, és mindenkinél másképpen néz ki.”

Tekintsünk a valódi oltár felé: „A pap Krisztus helyetteseként mutatja be az Eucharisztiát. A pap, aki ennyi ideig tartja kezében a Szentostyát, aki ilyen közel van Istenhez. Ez felfoghatatlan!” A pap Istent emeli a magasba, Istent adja másoknak. Jézus szavait ismétli, amelyek a Szentlélek erejével a világ legnagyobb csodáját viszik végbe.

A szerző vallja, hogy az Eucharisztiában jelenlévő Isten szüntelenül velünk akar lenni. Arra vágyik, hogy a lehető leggyakrabban forduljunk hozzá, hogy állandóan szükségünk legyen rá – szüntelenül imádkozó emberré igyekszik tenni minket. Olyan emberré, aki az Eucharisztiában rejtőzködő Isten jelenlétében jár és él.


Csuti-Mátyás Zsófia