2015. október 29., csütörtök

Befelé figyelve imádkozni

A misztikus élet és a természetfölötti szemlélődés Jézusról – és az ő életéről bennünk – kell hogy szóljon, vallja Ruth Burrows. A Jézus-ima az evangélium megélésének egészen konkrét módja, a keresztény lelkiség egy meghatározott formája, írja E. Jungclaussen. E gondolatok mentén haladhat az olvasó, aki kézbe veszi az Útmutató a misztikus imához és a Jézus-ima című könyveket.

Ahogy Emmanuel Jungclaussen vallja, a Jézus-ima sokkal több, mint egy módszer vagy technika, a könnyebb megértés végett azonban könyvében erről az oldalról közelíti meg a témát. Így lelkesíti az olvasót bevezetőjében: „Már több mint negyven éve vagyok bencés szerzetes... Így jöhetek most Önökhöz, hogy begyakoroljam Önökkel az utat, amely Szent Benedek számára különösen is fontos volt, mégpedig a belső összeszedettség útját, amely összekötődik a szív imájával.”

Üljünk le egy székre vagy fotelba, buzdít a szerző, majd engedjük, hogy a lélegzetünk jöjjön és menjen anélkül, hogy befolyásolnánk azt. Van erről egy imádság, amelyet Szent Ágostonnak tulajdonítanak, és így kezdődik: „Lélegezz bennem, Szentlélek!” „Ha ülnek, mindkét kezük legyen az ölükben, az ujjak könnyedén érintkezhetnek egymással. Csak az a fontos, hogy tudatosan üljenek ott, hogy figyelmesen hallgassanak, és hálásan érezzék az életet, amint az kifejeződik a légzésükben, ahogyan jön és megy... Ebből a nagy csöndből füleljünk bele önmagunkba, és örüljünk annak, hogy itt ülhetünk csendben!” – valahogy így érdemes elkezdeni a tanulást.

A könyvből megtudhatjuk a Jézus-ima eredetét, elolvashatjuk egy zarándok őszinte beszámolóját róla, és természetesen a könyv segítségével lépésről lépésre begyakorolhatjuk a Jézus-imát. A siker leginkább a saját hozzáállásunkon múlik.

„Én Uram, én Istenem!

Most próbáljanak megszabadulni a szenvedés érzésétől és gondolatától, és jelenítsék meg önmaguk előtt, ami örömet szerez, amit szeretnének érezni, ami gazdagabbá teszi életüket. Ám tekintsenek mindkettőre adományként és ajándékként. Azután mondják ki még egyszer:

Én Uram, én Istenem!

Szenvedésben és örömben is Ő a középpont:

Én Uram, én Istenem!”

Ruth Burrows angliai kármelita nővér – számos nagy sikerű könyv szerzője – a gyakorlati tudnivalók mellett saját tapasztalatait is összegzi az Útmutató a misztikus imához című könyvében. A nővér különbséget tesz a misztikus egyesülés két formája között: „Itt nemcsak a teljes és átható egyesülésre gondolok, hanem azokra a részleges egyesülésekre is, amelyeket útközben élhetünk át, amikor Isten saját lényével megérinti és arra a pillanatra egyesíti is benső valónkat önmagával.”

A szerző úgy véli, a spirituális életnek három szakasza van: a tisztulás, a megvilágosodás és az egyesülés. Burrows nővér a sziget-hasonlattal szemlélteti, mit kell tudnunk a három szakaszról:

„Képzeljünk el egy hatalmas tengert három szigettel. Valóban szigetek ezek, egymástól külön állnak, és nincs kikötő, sem csónak, azaz semmiféle átjárás nem lehetséges közöttük. Az első sziget lakói úgy érzik, övék az egyetlen világ, és nem is tudnak róla, hogy más is van a szigetükön kívül. A második szigeten élők talán tudatában vannak, hogy létezik egy másik sziget, melyet maguk mögött hagytak, de nem tudnak a harmadik sziget létezéséről. Onnan, ahol mi vagyunk, látszik, hogy keskeny sziget közi össze az első hidat a másodikkal...”

Mindkét szerző olvasmányos, rávezető könyvének célja az olvasó imaéletének elmélyítése, hogy ezáltal jobban megismerje önmagát és közelebb kerüljön Istenhez.

Csuti-Mátyás Zsófia

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése