2014. november 27., csütörtök

25 nap, 4 oldal, 50 szimbólum

Várakozás, vágyakozás, harmat, Borbála-ágak, Szeplőtelen Szűz Mária, gyertya, éj – szent éj, vigasz, születés, megtestesülés, istálló, ökör és szamár, pásztorok, karácsonyfa, arany, tömjén, mirha, Szent István, Szent János, Nap, Csillag, Szilveszter – csak néhány fogalom Anselm Grün könyvéből, amely az alábbi szimbólumok segítségével kutatja karácsony titkát.

A november elején beköszöntő hosszú és sötét téli esték borongós hangulatában sokan várják már az adventet. Gyakran úgy tapasztalom, hogy a nem hívők is örömmel készülnek erre az időszakra, talán ők is megsejtenek valamit a várakozás öröméből és izgalmából, s titkon vágynak is az ünnep tárgyiasított, harsogó, valótlan tartalma helyett annak igazi, mélyebb jelentésének átélésére. Ahogy Anselm Grün fogalmaz, sokakban felidéződik a boldog gyermekkor, a boldog kezdet, a paradicsom utáni vágyakozás. „Évről évre sokan ünneplik a karácsonyt, akik bánkódnak az elveszett gyermekkor, a boldog világba vetett szertefoszlott hit miatt, amely egykor a karácsonyban felragyogott. Emlékeznek a titokzatossággal átitatott gyermekünnepekre, a békés családi együttlétekre. De csupán az elmúlt ünnepekre való emlékezés még nem garanciája a mai ünnepek sikerének. Ha nem tudatosítjuk folyton, mit is ünneplünk tulajdonképpen, mit kell, hogy jelentsen számunkra, úgy a karácsonynak szükségszerűen csalódást kell okoznia. Ma nincs még egy olyan ünnep, amely erőteljesebben tudná megmutatni a szakadékot az eszme és a valóság között, mint a karácsony” – jegyzi meg a szerző.

Szemezgessünk a szimbólumok közül!

Számomra keveset mondott a fogalom: Borbála-ágak. Mint megtudtam, a tél elején számos vidéken szokás cseresznyeágat vízbe állítani, hogy aztán a meleg lakásban karácsonyra virágot hozzanak. Ez pogány szokásból ered. A sötét és hideg napok ellenére az ágak napfordulóra, december 25-ére életjelet adnak, vagyis kivirágoznak. Anselm Grün szerint így van ez a bensőnkkel is. „A Borbála-ágak reményünket akarják erősíteni, hogy telünk közepette új élet szeretne kivirágozni.” A szerző azt tanácsolja: „Keress a kertedben ágakat, cseresznye vagy aranyfa ágakat. Tedd azt a szobádban Szent Borbála napján egy nagy vázába. Advent egész ideje alatt arra emlékeztet majd, minden fagyos benned először, a tél közepette mégis egy virág nyílik ki benned. A Borbála-ágak a szeretet ágai. Meg akarják mutatni, a szeretet erősebb a halálnál.”

Amikor gyermekkoromban először hallottam, hogy a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a Kisjézusnak, a három közül csak az aranyat ismertem. Persze érdekesen hangzott a tömjén és mirha is, úgyhogy hamar megjegyeztem, de nem tudtam, melyik micsoda. Ma már tudom, viszont a szimbolikájuk is nagyon érdekes. Lássuk, hogy fogalmaz a szerzetes! „Szent Irenaeus az aranyban a gyermek királyi méltóságát, a tömjénben istenségét, a mirhában kereszthalálát látja. Karl Rahnernél az arany a szeretetünkre, a tömjén a vágyunkra, és a mirha fájdalmunkra utal. A Legenda Aurea más értelmezéseket is ismer. A királyok aranyat ajándékoztak Mária szegénysége miatt, az istálló rossz szaga ellen tömjént, mirhát, hogy a gyermek végtagjait erősítsék és az ártó bogarakat elűzzék.”

A karácsony legismertebb jelképe a karácsonyfa. December közepén ellepik a várost a fenyőárusok. Különböző áron válogathatunk számos fenyőfajta közül, de aki nem szereti, hogy a meleg szobában hullanak a tűlevelek, vásárolhat akár műfenyőt is, amelyből ma már sajnos az egészen giccses (a havat utánzó fehér színű) darabokat is megtaláljuk. Ezek egyre távolabb visznek bennünket a karácsonyfa valódi értelmétől. „A fenyő, amely télen is megtartja zöld ruháját, az élet isteni erejének régi szimbóluma. A karácsonyfa-állítás egy régi germán szokásra megy vissza: a zord téli éjszakákon szokás volt a házakban zöld ágat felaggatni a gonosz lelkek és rossz szellemek elűzésére. A keresztény hagyományban a fának örökzöldnek kell lennie, és csillogó faként Krisztust kell az otthonokba vinnie, hogy ezzel kiűzze onnan a félelem, ellenségeskedés és féltékenykedés minden démonát. A karácsonyfát a keresztények a paradicsom fájának értelmezték, melyről az élet gyümölcseit szedik. Az élet gyümölcsit az alma és a dió jelképezik. A fenyőfagömbök (...) a paradicsom egészének és teljességének szimbólumai.”

Most csak három szimbólumot emeltünk ki a könyvből, a szerző azonban 50-et sorol fel, s jellemez két-két oldalban tömören, saját nézőpontja mellett más szakemberek és korábbi, mérvadónak tekintendő művek meghatározásait is idézve. Ha valaki december 1-jétől kezdve minden nap kettőt elolvas (mindössze négy oldal!), december 25-ére éppen végez vele. Ez is lehet egyfajta készület adventben!

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

2014. november 19., szerda

Öröm benned, másokban és a világban

A boldogságot mindig holnapra várjuk, holnaputánra, majd... Közben most élünk, most érzünk, most kell a szívnek örülni, hogy emberi legyen élete. A boldogságot keresem én is, mint te. Nem találom én sem, amint te sem leltél rá teljesen. Kérlek, most tarts velem. Nem vagyok sem tudós, sem bölcs. Csak ember vagyok, akire az öröm rátalált. Vagy a szívem lett érzékenyebb az öröm iránt? Nem tudom. Ám az örömmel naponta találkozom. Itt. Most. Hívlak, örülj velem! A mindennapi kenyér mellé kell a mindennapi öröm. Örülni hívlak. Nem lehet, hogy ne jöjj! Élni csak örömben érdemes, és csak örömben szeretheted az életet – írja bevezetőjében Mácz István.

A jól megszokott, a napi rutinhoz szinte már elengedhetetlen feladatok sűrűjében előfordul, hogy teljesen elveszünk. Ilyenkor alig várjuk, hogy végre valahára egy kis szünet következzen, egy hosszú hétvége vagy ünnep, ami megszakítja az örök körforgást és néhány színes nappal ajándékoz meg bennünket. Részben talán éppen ennek tudható be, hogy egyesek – helytelenül – már október közepén a karácsonyra készülnek. Mácz István megtanítja az olvasót arra, hogyan és minek örülhet  nap mint nap.

Az első feladat így szól: Öröme légy önmagadnak. Ez néha nem is olyan egyszerű, s ahogy a szerző is rávilágít, ez alapvető probléma. „Aki önmagát szereti, az a világmindenséget és embertársait sem gyűlöli. Aki értékeli önmagát, az másban is sok-sok értéket talál. Aki saját énjének kútjából örömet tud meríteni, az az öröm más forrásait is naponta megéli. Nézz a tükörbe! Arcod alkatát típusba lehet sorolni, de ilyen még soha nem volt s nem lesz. Hangod alt, tenor, szoprán vagy basszus, de hangod színe egyetlen zeneként hangzik fel. Saját ének mélységeiben olyat látsz, akit és amit nem láthatsz sehol.”

Gesztusaink mesélnek rólunk, bemutatnak minket. A szerző sorra veszi, miről árulkodik testünk még akkor is, amikor nem beszélünk.

Az arcod „nem plakát, kiabál rólad mégis. Az arcban jelenik meg legkifejezőbben az én. Önmagunk. Névjegyet nem tudunk mindenkinek adni, ám arcunk akarva-akaratlanul mindenkinek megmutatjuk. Az arc kincs. Megszoktuk. Nem is vigyázunk rá. A nők ugyan kozmetikázzák. Kívülről. Pedig az arc belülről épül és szépül igazán. Megmásíthatatlanul. Az arc az ember. Az arcod te vagy. Az arcod látják. Mennyien? Viszik. A szívükben. Ismerősök és ismeretlenek. Arcodon az idő nyoma. Mi lesz belőle? Rajtad is múlik, mert arcod építi vagy rombolja minden gondolatod, minden érzésed, vágyad és akarásod.”

A szemed: „Valaki állítja, hogy látni maga az élet. Lát. El tudnád sorolni csak a színeket, melyeket pillanatonként összeszed? Nézz szét! Látod az emberi arcokat. Látod az arcok történetét és olvasod vallomásukat.” A szemed „végtelenre nyíló ablak. Szeresd. Tartsd nyitva. Az öröm percenként belép rajta”– írja a szerző.

A kéz: alkot, dolgozik, teremt. „Világot formál. Erejében fogja az anyagot. A kezedben magad mozdulsz meg. A kezed mozdulatával beszélsz, suttogsz, szónokolsz. Ha nincs szavad, kezed sem mozdul meg. Szeresd, hisz hatalma van örömet adni.”

A mosoly a lélek derűje – véli Mácz István. „A mosolyban a lélek bizalma néz a világra. Szebb a világ, ha mosolyogva nézed. Mosollyal az arcodon másként látod az embereket. Igazabb és jobbik énjük jelenik meg előtted. Mosolyod elsőnek téged ragyog be. Kívül, belül. Azután másokat.”

Magányod: „Egyedül lenni. Nem kell hozzá sivatag, lakatlan sziget. Elég a tömeg. Elég néhány ember, aki nem ért meg. De ha senki sincs? Magad maradsz. Akkor se ijedj meg. Melletted senki, benned igen. Önmagad. Viseld el magad. Társalogj önmagaddal. Ne ijedj meg. Ez nem elmebaj. A bölcsesség kezdete. Lépések befelé. Megismered emberi arányaidat. Szeresd magad, ahogy vagy.”

Először önmagunkban kell örömet találnunk, s csak azután szerethetünk másokat, fiatalokat, időseket, ismerősöket és ismeretleneket, barátokat, munkatársakat. Ha pedig ezt elértük, örömünket leljük majd a pergő időben: az évszakok és napszakok váltakozásában, az évek múlásában és az ünnepekben. Végül lássuk, hogyan definiálja az otthon fogalmát a szerző.

„Az otthon teljes varázsát egymagad megteremteni nem tudod. Elárulom a titkát. Miután elköltöztem a szüleimtől, új otthont teremtettem magam. De ez az új akkor lett igazi otthonom, amikor apám, anyám eljöttek és jelen voltak. Ültek a székemen, aludtak az ágyamban, az asztalomnál ettek. Utána elmentek. Ottmaradtak mégis. Személyük varázsa otthonom muzsikájának új dallama lett. Vannak barátaim, vannak, akiket szeretek. Hívom őket, legyenek jelen. Üljenek a székemen, egyenek a tányéromból. Elmennek. Énjük zenéje otthonom muzsikájában bent marad.  Így otthon igazán az otthonom. Otthonodban – meglásd – veled lakik az öröm.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

2014. november 12., szerda

Amin a katolikusok is szívből tudnak nevetni

Talán egyetértünk abban, hogy nevetni jó. A nevetéstől jobbnak tűnik a világ, könnyebbnek érezzük a gondokat, és a jókedv hatására sokszor elmúlnak az előzőleg megoldhatatlannak látszó problémák is. Az internet kimeríthetetlen tárháza a vicceknek, humoros történeteknek. Azonban, ha minőségi, kulturált humorra vágyunk, igencsak lecsökken azoknak az oldalaknak a száma, ahol ilyenekkel találkozhatunk.

Amennyiben elhagyjuk a digitális világot és visszatérünk a könyvekhez, rögtön szembetűnik, hogy a nyomtatásban megjelent kiadványok már sokkal igényesebbek, kulturáltabbak, a különféle trágárságoktól mentesebbek, mint az internetes tematikus oldalak.

A közvélekedéssel ellentétben mi, katolikusok nem olyanok vagyunk, mint akik citromba haraptak. Mi is szeretjük a mosolyt, a nevetést, sőt a kacagást is. Milyen humoros írásokat olvassunk hát, amelyek nem botránkoztatnak meg bennünket hitünkben?

A Szent Gellért Kiadónak jó pár nevetésre ingerlő kiadványa van, ám én most mégis az Agapé Kiadó A sivatagi atyák bölcs humora című könyvére szeretném felhívni a figyelmet. A kiadvány szerzője, R. Kern 491 szellemes történetet, élcelődő szóváltást, humorral ízesített bölcs mondást gyűjtött egy csokorba ebben a műben. A környezet, ahol a könyvben leírt események játszódnak, a sivatagi atyák, a szent szerzetesek világa, akik a sötét időket is könnyedén vészelték át a humor, a nevetés erejével és segítségével.

Lapozzunk bele a könyvbe, és néhány történet erejéig pillantsunk bele a szerzetesek életének vidám perceibe!

75. – Atya –, miért akarod, hogy kör alakú templomot építsünk? – kérdezte a szerzetes az apáttól.
– Hogy perselyezéskor a hívek ne bújjanak el a sarokban!

173. A híres damaszkuszi teológiai iskolán egy fiatal tanítvány kínos helyzetbe került.
– Látom, hogy a kérdésem zavarba hoz – jegyezte meg a vizsgáztató tanár.
– Nem a kérdés hoz zavarba, hanem a válasz.

256. A sivatagi atyáknak gyakran meggyűlt a bajuk a nomád törzsekkel. Egyik törzsfőnök felkereste Izajás atyát.
– Keresztény akarok lenni – jelentette ki.
– Felvidítottad a szívemet – mondta az öreg szerzetes. – De neked ám két feleséged van, az egyikről le kell mondanod.
– Szívesen megteszem, ha legalább egy idézetet mondasz a Szentírásból, amely elítéli a többnejűséget.
– „Senki sem szolgálhat két úrnak” – válaszolt a szerzetes.

336. Látogatóba ment az öreg, és megkérdezte társától:
– Van még abból a múltkori borodból?
– Hogyne volna, testvér.
– Akkor kérek egy pohár vizet.

405. – Szeretnélek követni az életszentség útján – jelentette be az egyik testvér a nagy tiszteletnek örvendő János atyának.
– Ide figyelj! – válaszolta neki János, én jobban szeretném, ha nem követnél, hanem megelőznél.

Könyvszerdáinkban eddig a komolyabb témákat részesítettük előnyben, de úgy érzem, szükség van néha egy-egy könnyedebb mű bemutatására is. Bízom benne, hogy a mai ismertetővel nem lőttem bakot…

Teklits Tamás

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2014. november 5., szerda

Idén is kalendárium

Évről évre számos kalendárium közül választhatnak a műfaj kedvelői, akik már ebben az időszakban beszerzik a számukra legérdekesebb kiadványokat. A Martinus Kiadó is igyekszik színesíteni ezt a palettát. Egyházmegyénk kalendáriumának egyik erőssége helyi jellegéből fakad – bátran állíthatjuk, rólunk, az egyházmegye híveiről és híveinek szól.

Emellett természetesen hazánk és a világegyház híreire is fókuszál. Megtalálhatók benne ismert és népszerű lelkipásztorok, írók, művészek gondolatai, valamint egy-egy speciális, érdekes témával jelentkeznek az egyházmegye lelkes hívei is. Izgalmas interjúkkal várjuk az olvasókat. Mit jelent önkéntesként dolgozni a zalaegerszegi Mária Rádiónál? Milyen az élet egy levéltárban? Hogyan lehet a híveket teljes odaadással szolgálni egy életen át? Többek között ezekre és sok más kérdésre is válaszolnak az interjúalanyok.

Teret adunk tehetséges fiataloknak, általános és középiskolás diákoknak: ők idén az egyházmegyei irodalmi pályázat szerzői voltak. Volt, akitől Zalaszentgrót múltjáról és jelenéről olvashatunk, mások interjút készítettek a Zalaegerszegen szolgáló Stróber László atyával. A kalendárium lapjain találkozhatunk bensőséges hangvételű visszaemlékezéssel, amely egy munkatábort is megjárt, ám hitében élete végéig kitartó nagyapáról szól, de a lelkes, ifjú szerzők kutatják gyermek, szülő és hit kapcsolatát is.

Szauer Ágoston szombathelyi költő-tanár nagy igényességgel válogatott ismert és kevésbé ismert költők szebbnél szebb istenes verseiből, emellett pedig az elbeszélések, novellák kedvelőinek is kínál csemegéket a kiadvány.

Egyházmegyénknek számos olyan néhány száz lelkes települése van, amelynek templomát talán csak a helyi hívek ismerik igazán. A 2015-ös kalendárium céljául tűzte ki a legkevésbé ismert filiák templomainak bemutatását. Zalatárnoktól Megyehídig számos zalai és vasi gyöngyszemről tudhat meg különlegességeket lelkipásztoraink tollából. A 12 templombemutatást a naptár részt követően találhatják meg az olvasók.

2015-ben Andocsra hívja a hívőket a főpásztor, a somogyi kegyhely lesz a május elsejei egyházmegyei zarándoklat helyszíne. A kalendáriumban az andocsi Mária-tiszteletről is olvashat.
Ahogy a korábbi években, úgy most is gondoltunk a gyerekekre, minden hónapnál színező, útvonalkereső vagy sudoku várja őket, a háziasszonyokkal ezúttal néhány könnyen elkészíthető, egészséges étel receptjét osztjuk meg, végül pedig a vicc rovat csal mosolyt az arcokra.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: