2014. november 12., szerda

Amin a katolikusok is szívből tudnak nevetni

Talán egyetértünk abban, hogy nevetni jó. A nevetéstől jobbnak tűnik a világ, könnyebbnek érezzük a gondokat, és a jókedv hatására sokszor elmúlnak az előzőleg megoldhatatlannak látszó problémák is. Az internet kimeríthetetlen tárháza a vicceknek, humoros történeteknek. Azonban, ha minőségi, kulturált humorra vágyunk, igencsak lecsökken azoknak az oldalaknak a száma, ahol ilyenekkel találkozhatunk.

Amennyiben elhagyjuk a digitális világot és visszatérünk a könyvekhez, rögtön szembetűnik, hogy a nyomtatásban megjelent kiadványok már sokkal igényesebbek, kulturáltabbak, a különféle trágárságoktól mentesebbek, mint az internetes tematikus oldalak.

A közvélekedéssel ellentétben mi, katolikusok nem olyanok vagyunk, mint akik citromba haraptak. Mi is szeretjük a mosolyt, a nevetést, sőt a kacagást is. Milyen humoros írásokat olvassunk hát, amelyek nem botránkoztatnak meg bennünket hitünkben?

A Szent Gellért Kiadónak jó pár nevetésre ingerlő kiadványa van, ám én most mégis az Agapé Kiadó A sivatagi atyák bölcs humora című könyvére szeretném felhívni a figyelmet. A kiadvány szerzője, R. Kern 491 szellemes történetet, élcelődő szóváltást, humorral ízesített bölcs mondást gyűjtött egy csokorba ebben a műben. A környezet, ahol a könyvben leírt események játszódnak, a sivatagi atyák, a szent szerzetesek világa, akik a sötét időket is könnyedén vészelték át a humor, a nevetés erejével és segítségével.

Lapozzunk bele a könyvbe, és néhány történet erejéig pillantsunk bele a szerzetesek életének vidám perceibe!

75. – Atya –, miért akarod, hogy kör alakú templomot építsünk? – kérdezte a szerzetes az apáttól.
– Hogy perselyezéskor a hívek ne bújjanak el a sarokban!

173. A híres damaszkuszi teológiai iskolán egy fiatal tanítvány kínos helyzetbe került.
– Látom, hogy a kérdésem zavarba hoz – jegyezte meg a vizsgáztató tanár.
– Nem a kérdés hoz zavarba, hanem a válasz.

256. A sivatagi atyáknak gyakran meggyűlt a bajuk a nomád törzsekkel. Egyik törzsfőnök felkereste Izajás atyát.
– Keresztény akarok lenni – jelentette ki.
– Felvidítottad a szívemet – mondta az öreg szerzetes. – De neked ám két feleséged van, az egyikről le kell mondanod.
– Szívesen megteszem, ha legalább egy idézetet mondasz a Szentírásból, amely elítéli a többnejűséget.
– „Senki sem szolgálhat két úrnak” – válaszolt a szerzetes.

336. Látogatóba ment az öreg, és megkérdezte társától:
– Van még abból a múltkori borodból?
– Hogyne volna, testvér.
– Akkor kérek egy pohár vizet.

405. – Szeretnélek követni az életszentség útján – jelentette be az egyik testvér a nagy tiszteletnek örvendő János atyának.
– Ide figyelj! – válaszolta neki János, én jobban szeretném, ha nem követnél, hanem megelőznél.

Könyvszerdáinkban eddig a komolyabb témákat részesítettük előnyben, de úgy érzem, szükség van néha egy-egy könnyedebb mű bemutatására is. Bízom benne, hogy a mai ismertetővel nem lőttem bakot…

Teklits Tamás

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése