2013. február 28., csütörtök

Könyvajánló - A kereszt titka

Átadva magunkat a nagyböjti szent időnek, ezúttal nagyheti elmélkedéseket tartalmazó könyvet ajánlunk figyelmébe. A pannonhalmi húsvét fogalommá vált az elmúlt 50 évben. Rengeteg hívő kereste fel Pannonhalmát, hogy részt vegyen a Szent Háromnap liturgiáján, kezdetben latin nyelven, majd – a II. Vatikáni Zsinat rendelkezése értelmében – később már magyarul. A zsinati váltás meghozta gyümölcsét. Napjainkban 450-500 hívő vesz részt a nagyheti eseményeken. E könyv segítségével mi is bepillantást nyerhetünk Szennay András Pannonhalmán elhangzott elmélkedéseibe.

Vajon mi hogyan viselkedünk, amikor találkozunk Jézussal? Két lehetőségünk van: az egyik „az éljenzés, a ragaszkodás szava”, míg a másik „már egészen másképp hangzik: feszítsd meg, keresztre vele!” Mindegy, hogy a tömegben vagyunk vagy egyedül: döntenünk kell. „Lelkesedett érte Péter is, vele együtt akart meghalni, de amikor színt kellett vallani, nem ismerte azt az embert.” De akkor mi a különbség Péter és Júdás magatartása között? „Az, hogy az egyik képes volt megbánni a vétkét, a másik meg nem.” Bár Júdás is sok mindent jóvátett, mégsem ismerte fel Krisztus irgalmát – nem hitt – és inkább eldobta életét. Vele szemben Péter – bár ő is megtagadta Jézust – „nem csupán szavakkal ismerte be, hogy igaz embert tagadott meg, hanem mélységesen hitt és bízott Isten megbocsátó irgalmában. Nem az öngyilkosságot választotta, hanem a mindenét odaadó ember hitvalló életét és halálát.”

Mi is valahol a tömegben állunk. Mi választunk és döntjük el, hogy melyik útra lépünk. Bár nem vagyunk „különleges feladatra meghívott Péterek”, sem pedig „árulásra képes Júdások” – előfordul, hogy lelkesedünk, máskor pedig visszahúzódunk és a tömeggel sodródva eláruljuk Jézust.

„Mit tegyünk, hogy életünk ne Júdás, hanem Péter sorsa lehessen? A választ, amelyet Jézus adott, János evangélista így közvetíti: az Istennek az tetszik, ha hisztek abban, akit ő küldött (Jn 6,29). Ugyanez a János idős korában pedig ezt írja: megismertük a szeretetet és hittünk benne (1Jn 4,16). Akkor válunk hitben kitartó, Istennek tetsző emberekké, ha valóban felismerjük Jézusban a hozzánk érkezett szeretetet.”

Napjainkban szívesen hallunk Jézusról, mint a jó emberről, a szegények felszabadítójáról, a testvérről és a barátról, de nem szabad elfeledkeznünk a legfontosabbról: hogy értünk feszítették keresztre, és ő végig engedelmes volt Atyjához. A keresztények számára a legnagyobb kihívás a kereszt elfogadása. Gyakran hallani, hogy az Egyházat meg kellene újítani. Azt viszont nem szabad elfelejteni, hogy „a megújuló, erősödő krisztushit, a megreformált egyház soha nem jelenthet »kilúgozott« kereszténységet.” Mi hitünk és kereszténységünk lényege? – teszi fel a kérdést a szerző. – „Nem tanrendszer, nem jogi kódex, hanem maga Jézus Krisztus. A végsőkig engedelmeskedő, önmagát odaadni, feláldozni kész, személyes szeretet. Krisztus mindhalálig, egészen a kereszthalálig engedelmes volt, mert szeretett minket.”

Kereszténységünk nem egy áruház, amelynek kínálata a vásárlók ízléséhez igazodik – hangsúlyozza Szennay András. Hozhatunk és kell is hozni újszerűt, lehetünk mai modern keresztények, de soha nem szabad elfeledkeznünk a lényegről, a keresztről – véli a szerző.

A kereszt elválaszthatatlan a hittől. Ha hiszünk, akkor testi-lelki szenvedéseink élő keresztté válnak. A kereszt azonban nincs ellentétben a keresztény örömmel. A kereszt súlya alatt a hívőben egyfajta derű ébred, hiszen „Krisztus értékének tartja azt, ami egyébként fájdalmas.” Krisztus követésével, a kereszt felvételével mindig egy kicsit önmagunkat, önérzetünket feszítjük keresztre. A megbocsátás – véli a szerző – szintén önmagunkról, saját igazunkról való lemondást jelent. Ezzel kapcsolatban egy megtörtént esetet is említ.

„Két nővér Hollandia német megszállása alatt egy zsidó családot rejtegetett. A németek megtalálták az elbújtatott családot, és velük együtt a két nővért is a ravesbrücki haláltáborba vitték. Betsy belehalt a kínzásokba, de Corrie megérte a háború végét. Később ismét Németországban járt, előadásokat tartott az isteni megbocsátásról, hogy felrázza az embereket lelki dermedtségükből. Az egyik városban előadás után egy férfi állt eléje, kezet nyújtott neki, és így szólt: »Előadásában Ravensbrückről beszélt. Én ott őr voltam. Azóta megtértem, és tudom, Isten megbocsátotta bűneimet. De szeretném magától is hallani, vajon megbocsát-e nekem?«”

Corrie megdöbbent, de ismerte az evangélium tanítását, és tudta, hogy a megbocsátás nem az érzelmeinktől, hanem az akaratunktól függ. Némán imádkozott, végül elfogadta a feléje nyújtott kezet. „Sohasem éreztem Isten szeretetét olyan erősen, mint akkor” – vallotta később.

„Nem megbocsátani annyit tesz, mint bebörtönözve lenni a múltban. Nem megbocsátani annyit jelent, mint átengedni magunkat valaki más irányításának. A megbocsátás nem a keresztény élet peremén foglal helyet, hanem a közepén. Nincsen krisztuskövetés és keresztény élet megbocsátás nélkül. Erre tanít minket a kereszten függő Krisztus” – zárja az „Atyám, bocsáss meg nekik!” című elmélkedését Szennay András.

A szerző nagyheti elmélkedéseit 5 fejezet köré csoportosította – Felmegyünk Jeruzsálembe; Búcsúvacsora; A kereszt oltárán; A legemberibb híradás; Ne keressétek az Élőt a holtak között –, bőséges olvasmányt adva az olvasónak. A nagyböjt szinte minden napjára jut egy-egy értékes elmélkedés. Bizonyára mindenki talál benne újdonságot vagy már ismert, de felelevenítést igénylő gondolatokat, melyek mankóul szolgálhatnak hitünk helyes alakulásában.



További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2013. február 19., kedd

Könyvajánló - Menjünk a templomkertbe

Jó látni azt, ha egy közösség tagjai összefognak. Jó látni, hogy egy-egy közös tevékenység valódi közösséggé formálja a csoportot, s még nagyobb öröm, ha ez a közös tevékenység nemcsak a jelennek szól, hanem kapcsolatban áll a múlttal, a kis közösség közös múltjával és hagyományaival. Az immár Körmendhez tartozó, de egykor önálló településként funkcionáló Horvátnádalja lakóinak közelmúltbeli összefogása sikeresnek bizonyult, s munkájuk gyümölcseként sikerült megőrizni, és a jövő nemzedék számára is élővé varázsolni településük múltjának egy-egy darabját.

Dr. Gyürki László pápai prelátus színes kötet formájában mutatja be Horvátnádalja felújított vagy újonnan állított emlékműveit, miközben megismerteti az olvasót a település egykori lakóinak múltjával is. Az olvasó többek között megtudhatja azt is, mi kapcsolja össze Gárdonyi Gézát Horvátnádaljával, s kik azok a neves egyházi személyiségek, akiknek életpéldája követendő a helyiek számára.

A szerző könyvében röviden bemutatja a település történetét és a templomkert emlékműveit. Az amerikai kereszt; a Mindszenty-, a Brenner- és a Bódi Mária Magdolna-emlékmű; a Házaspárok útja; az Immaculata és a két világháború hősi halottainak emlékműve számtalan életúttal ismerteti meg e könyv olvasóját.
 
Mint minden régi templomot, a horvátnádaljait is temető vette körül. Időközben a temető távolabb került a templomtól, mintegy száz méterre. Néhány olvashatatlan sírtöredék, vaskeresztcsonk árulkodik még arról, hogy a mai Horvátnádalja ősei pihennek ezen a területen.
 
Egy feltűnően ép sírkő egy gondozott síron önkéntelenül is felhívja magára a figyelmet. Mindig van rajta friss virág. Mindenki ismeri ezt a sírt Horvátnádalján: ez a „Hét papok anyjának” sírja. Felirata:

    Itt Fekszik Henits Anna
    Hét Papok Nevelő Annya
    kik közül 4.nek édes Szülője
    3.nak pedig igaz Nevelője
    Megholt 1796. 31 Ianuar
    élt 72 évet
 
Mit tudunk erről az édesanyáról, s tudunk-e valamit hét pap fiáról? (...) Az édesanya leánykori neve Spaics volt, a plébániai anyakönyv adatai szerint 1731. április 23-án született Horvátnádalján. Henits Miklóshoz ment férjhez, és a kor szokása szerint felvette férje nevét. Házasságukból több leány és fiúgyermek született, akik közül három lett pap. Spaics Péter jezsuita a testvére volt, Spaics István és László testvérének voltak a gyermekei. Henits János nádasdi plébános pedig férje révén volt rokona. Jó szívét mutatja, hogy népes családjának gondja-baja mellett rokon gyermekekre is gondot viselt. 1796. január 31-én halt meg, 65 éves korában.
 
Henits Anna neve fennmaradt az irodalomban is. Gárdonyi Géza 1894-ben megjelent verseskötetében „Paizs Anna” címmel megverselte Henits Anna történetét. Gárdonyi Géza 1884-ben Sárváron volt segédtanító. Ekkor juthatott el Horvátnádaljára, s látva Henits Anna síremlékét megírta költeményét.

    Paizs Anna

    Öreganyám öreganyja:
    a neve volt Paizs Anna.
    Az ura volt gazdag juhász,
    nyáron szűrös, télen subás.

    Mikor jött az első fia,
    szólt: „Legyen az Isten fia:
    első bárány, édes párom!”
    „Hát legyen pap, én nem bánom.”

    Jött a másik: vézna, gyenge.
    Szentelt vízzel nevelgette.
    „Istenem csak ezt meghagyjad,
    inkább ezt is adom papnak!”

    A harmadik: jó tanuló,
    labda helyett könyvet bújó,
    „No, parasztnak nem született!”
    Mikor felnőtt, ez is pap lett.

    Negyedik: jött szőke hajjal.
    Ájtatos volt, mint az angyal.
    Mikor játszott, misét játszott.
    hogy pap lesz, előre látszott.

    S jött a módos juhász-házba
    még három kis rokon-árva.
    Mit szólna a falu nyelve,
    ha ezekből paraszt lenne!

    Mikor meghalt Paizs Anna,
    hét fiatal pap siratta,
    s heten mondtak misét érte.
    Fel is jutott a mennyégbe.


A kiadványt a színes illusztrációk és a helytörténeti ismeretek mellett helyi kötődésű, valamint legismertebb magyar költőink sorai teszik még színesebbé a Körmend térségében, Horvátnádalján vagy az ország bármely pontján élő és a múlt értékeit megismerni vágyó olvasó számára.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2013. február 14., csütörtök

Miért nevezi magát a Martinus Kiadó a Szombathelyi Egyházmegye könyvkiadójának?


A Martinus Könyv- és Folyóirat Kiadót dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök alapította 2009. május 4-én. Püspök atya célja az volt, hogy a kiadó a Szombathelyi Egyházmegye lelkipásztorainak írásait és az egyházmegye kincseit, épületeit, templomait bemutató dokumentumokat összegyűjtse, saját kiadásban megjelentesse és azokat minél szélesebb körben – könyvkatalógusokban, internetes oldalakon – elérhetővé tegye az érdeklődők számára.
A Szombathelyi Egyházmegye havilapját, a Martinust, valamint Isten szolgája Brenner János lapját, az Emberhalászt is kiadónk jelenteti meg. Mivel a Martinus Kiadó a Szombathelyi Egyházmegyétől pénzügyileg független szervezet, és piaci alapokon működik, ezért mindenki, aki személyesen vagy elektronikus úton vásárol a Martinus Könyvesboltban, hozzájárul a fenti újságok megjelentetéséhez, valamint pénzügyi alapot biztosít újabb könyvek kiadásához is.

Kiadónk két évig a püspöki palotában működött. 2011 nyarán átköltöztünk az ún. püspöki bazársoron található üzlethelyiségbe. A Martinus Könyvesbolt megáldásáról videó felvétel is készült.


Postaköltség, avagy miért ennyi az annyi?

A minap egy kedves olvasónk a megrendeléséhez fűzött egy megjegyzést, ami rádöbbentett arra, hogy nem egyértelmű, hogy a könyvekhez kapcsolódó postaköltség hogyan kerül megállapításra webáruházunkban.
 



Az első és legfontosabb dolog, hogy ki és hogyan szállítja ki a megrendelt könyveket.
 

Miután kiadtuk a Családok imakönyvét, azután szembesültünk először azzal, hogy a hagyományos postai szolgáltatások nem megfelelőek arra, hogy megrendelőinket maximálisan kiszolgáljuk. Csak Budapesten 6 csomagunk tűnt el a postaládákból. Az egyik küldeményünket kb. 2 perc alatt lopták el. A postás felszólt a második emeletre, hogy egy nagyobb méretű csomag érkezett és az egyik sarka kilóg a postaládából. A címzett két perc alatt ért le, de addigra a három imakönyvnek már nyoma veszett. (Abban reménykedem, hogy a tolvaj később belelapozott a könyvbe, elszégyellte magát és jó útra tért.) A lényeg, hogy a hagyományos postai úton történő csomagküldés jelentős veszteséget okozott mind a vásárlóinknak, mind nekünk. Természetesen a posta illetékesei mosták a kezeiket.
 

Ezután döntöttünk úgy, hogy futárszolgálat segítségét vesszük igénybe. Mivel nem több száz csomagot küldünk ki havonta, ezért itt is eléggé korlátozottak voltak a lehetőségeink. Egyedül csak a Magyar Posta Logisztikai (MPL) üzletága vállalta garanciával a könyvek kikézbesítését. Természetesen ez a fajta szolgáltatás jelentősen megemelte a postaköltséget.

Webáruházunkban hogyan kerül megállapításra a postaköltség?
 

A szállítási díjat a Magyar Posta a küldemény súlya után számolja ki. Minél nehezebb egy csomag, annál drágább annak a postázása. Ugyanezt a módszert alkalmazza az MPL is. Ezzel szemben webáruházunkban érték alapján számítjuk ki a postaköltséget. Ezzel az a célunk, hogy vásárlóink postaköltségét csökkentsük. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy 5 kg-ig az MPL 1.156 Ft-ért vállalja a kézbesítést. A webáruházban a legmagasabb postaköltség is csak 990 Ft. Ez azt jelenti, hogy ha valaki csak 1 darab könyvet rendel tőlünk, akkor a postaköltség különbözetet, 166 Ft-ot a Martinus Kiadó a saját, könyvön lévő hasznából fizeti ki. Ahogy nő a megrendelt kiadványok értéke webáruházunkban, úgy csökken a vásárlást terhelő postaköltség. Amint azonban a fenti példából is látható, a mi „kárunkra”. 

S hogy miért éri meg mégis a Martinus Kiadónak a csomagküldés? A válasz egyszerű: ez számunkra egy misszió, egy küldetés. Dr. Veres András szombathelyi megyéspüspök azt kérte tőlünk, amikor megáldotta könyvesboltunkat, hogy missziónak tekintsük a feladatunkat és ne haszonszerzésnek. Arra kért bennünket, mindig az legyen a célunk, hogy minél több emberhez tudjuk eljuttatni Isten üzenetét. Mi azóta is és ezután is ehhez a kéréshez tartjuk magunkat.