2013. december 11., szerda

Ünnepi tobzódás

A novemberi szürkeség után szinte mindenki várja az adventet, amikor a sötét téli napokon a lelkekben fény gyúl, amely napról napra egyre erősödik. Hívők és nem hívők egyaránt várják a karácsonyt. Igaz, hívőknek és nem hívőknek más-más az ünnep üzenete. A keresztények a hajnali roratékat említik advent kapcsán, míg nem katolikus társaik a kirakodóvásárok, kisebb, kivilágított üzletek vagy fényűző plázák ünnepváró hangulatát idézik fel. Sokak lelkét sajnos nem a Kisjézus születésére történő várakozás, hanem a csillogó díszletek fénye itatja át. 

Az ünnepvárás sokszor kimerítő rohangálást vagy féktelen forraltborozást jelent egy zsúfolt vásárban, ahol november végétől december végéig énekel az életnagyságú mikulás. Sokan az idejekorán kivilágított és ünnepi díszbe öltözött tereken vagy a megvásárolt karácsonyi ajándékok láttán próbálnak lelkileg feltöltődni. Sokaknak hiába tart több, mint egy hónapig az ünnep (talán éppen emiatt!), végül mégis üressé válik. Szívükben a fogyasztói társadalom már rég átírta karácsony üzenetét, s azt sugalmazza, hogy semmire sem kell várni, hanem azonnal megkaphatja az ember azt, amit szeretne, amire szüksége van. Nincs mire várakozniuk, hiszen már novemberben vagy korábban ünnepi hangulatban tobzódnak. A hetek pillanatok alatt elrepülnek, és az ünnepek elmúltával sokak szíve ugyanolyan üres lesz, mint a pénztárcája.

Ezzel szemben a hívek advent első vasárnapjától napról napra várják a Megváltó születését. Türelmesen, lassacskán megélve az ünnepvárás minden egyes pillanatát. Minden közös, hajnali rorate közelebb viszi őket Krisztus születéséhez, hiszen a hívő ember tudja, hogy mindennek megvan a maga helye és ideje: az ünnepvárás célja a valódi várakozás és nem rögtön az ünnepekben való tobzódást jelenti.

Mindez érinti a gyerekeket is. Kérdés, hogy hogyan várja egy gyermek az ünnepet? Hogyan taníthatja meg a szülő csemetéjét a helyes ünnepvásásra, s ha katolikus, annak lelki tartalmára? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat mai könyvszerdánkban. A válaszkereséshez különböző adventi, karácsonyi témájú gyermekkönyveket választottunk. Nagyon kedveltek a kicsik körében a lapozgatós könyvek azon változatai, ahol a könyvben szereplő ajtók és ablakok mögött újabb képek rejtőznek. Ilyen titkos ajtókkal és ablakokkal várja a gyerekeket az „Aki bújt, aki nem” című könyvecske is.

Micsoda meglepetés!
Gábriel arkangyal üzenetet hozott:
Valakinek gyermeke születik! 
Vajon ki lehet az? 
Valaki az ajtó mögött van. 
Hogy pontosan ki ő, elmondjam? 
Vagy nyisd ki az ajtót nyomban!

Mária az! 
Örömében táncra perdül. 
„Boldog vagyok – így énekel –, 
angyal lepett meg jó hírrel. 
Hamarosan fiam fog születni! 
Halleluja! Tudja meg mindenki!” 

Mária és József mindent rendbe tesznek. 
A gyermek bármikor megszülethet! 
De halld csak! Valaki odakinn kiabál… 
Vajon ki lehet az? 

Egy katona! 
„Közhírré tétetik! – ekképpen óbégat – 
Az összeírás császári parancsolat! 
József, most hagyd a munkát félbe, 
hitveseddel indulj Betlehembe!” 
Szegény Mária és József… 
Összecsomagolnak, hosszú útra kelnek. 
Betlehembe érve Mária pihenne, 
de a fogadók mind, egytől-egyig telve. 
Valaki mégis szállást ad ma nekik! 
Vajon ki lehet az? 

Valaki az ajtó mögött van. 
Hogy pontosan ki ő, elmondjam? 
Vagy nyisd ki az ajtót nyomban! 

A fogadós az! 
Rámosolyog Mária Józsefre: 
„Ez itt az istálló, tessék, gyertek be! 
A házam tele van, talpalatnyi hely sincs.” 
Ám Mária boldog, nincs elkeseredve, 
mert tudja jól, gyermeke születik ma este. 

Ez a könyv egy színes csokor karácsonyi történetet kínál a gyerekeknek és az egész családnak. A Jézus születését hírül adó bibliai beszámolókat, a karácsonyi szokásokról szóló történeteket és legendákat különböző népek elbeszéléseiből meríti az író, és – a sorozatból ismert – közös mesélésre alkalmas módon adja tovább. Mária és Erzsébet, Miklós püspök, Befana anyó, Corngall testvér, Panov apó – mindegyikük története azt a csodát közvetíti, amely az évnek eme különleges időszakához, az ünneplés és az ajándékozás öröméhez kapcsolódik.

A fafaragó Froilan testvér
Froilan testvér faragott egy malackát. Froilan testvér faragott egy kacsát. Froilan testvér csirkéket is faragott, aztán egy kutyát és egy macskát is, és amikor elkészült, a gyerekek kiabálni kezdtek:

– Adj egyet nekem, Froilan testvér! Nekem is! Nekem is!

Froilan testvér örömet szerzett a gyerekeknek, ő maga azonban nem volt túl boldog. Sok hónap telt el azóta, hogy Spanyolországba jött, hogy Istenről beszéljen az ott élő embereknek, de senki sem akarta meghallgatni. Túlságosan féltek a szél, a föld és a tűz hamis istenétől ahhoz, hogy figyelemre méltassák a szeretet Istenét, akiről Froilan akart mesélni nekik.

Így hát a szerzetes kis állatokat kezdett farigcsálni, remélve, hogy legalább a gyerekek bizalmát sikerül megnyernie. Az egyik tavaszi reggelen aztán remek ötlete támadt.

Eszébe jutott, hogy a karácsonyi történetben is szerepelnek állatok, így hát mindjárt faragni kezdett egy kis csacsit.

– Kinek lesz a csacsi? – kérdezte az egyik gyerek.

– Máriának – felelte Froilan testvér.

– De hiszen nincs is köztünk Mária! – mondta egy másik, miután körbepillantott.

– Ó, valóban nincs – mosolygott titokzatosan Froilan testvér –, de egyszer, sok-sok évvel ezelőtt volt egy Mária, akinek el kellett jutnia Betlehembe.

– Betlehembe? – firtatta egy másik gyerek.

S azzal Froilan testvér belekezdett a történetbe…

A testvér elmesélte József és Mária vándorlásának, Jézus születésének, a három királyok és mások látogatásának történetét. Közben pedig kifaragta a betlehemi jászol mellett meleget adó állatokat is. Ezeket azonban soha nem adta oda az őt figyelmesen hallgató gyerekeknek, hanem mást faragott nekik helyettük, és így szólt:

– Ezeket akkorra tartogatom, amikor hideg és sötét lesz a világ.
Végül valóban eljött a hideg idő és a sötét is: beköszöntött a karácsony!

Froilan testvér ekkor kicsiny istállókat készített, mindahányat megtöltötte a faragott figurákkal, majd a gyalogutak kereszteződéseinél fatörzsekre függesztette vagy a bokrok ágai közé állította őket. Az arra járó emberek csodálkozva állták körül az istállókat.

– Mi ez? – kérdezték, gyerekeik pedig máris magyarázták:

– Hát Mária, akinek Betlehembe kellett eljutnia. Ezzel a csacsival ment. Azok pedig a pásztorok, akik angyalt láttak. Azok meg a bölcsek, akik egy csillagot követtek. És ott középen, abban a jászolban a Szeretet Istenének a fia fekszik!

Így jutott el Spanyolországba Jézus története egy szerzetesnek köszönhetően, aki ügyesen bánt a késsel és a fával, és szerette a gyerekeket.

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése