2013. december 18., szerda

A leporelló örök

A leporelló állandó népszerűségnek örvend, generációk nőttek fel rajtuk. Ma is bőséges választék található a különböző témájú mesékkel, versekkel, mondókákkal. Nemcsak az újak, de a régebbiek reprintkiadásai is virágkorukat élik. Mégis elmondható, hogy viszonylag kevés a katolikus témájú leporelló. Ajánlónkban tehát a kicsiknek próbálunk kedvezni, és a vallásos témájú leporellók közül szemezgetünk. 


Ilyen kedves, gyerekeknek szóló történet a Hogyan kaptak bundát az állatok? című verses mese is, amely az állatbarát Szent Ferenccel ismerteti meg a gyerekeket. A történet szerint Szent Ferenc bundát varr a didergő állatoknak. Az erdei állatok, miután beköszöntött az ősz, fázni kezdtek. Az egyetlen, aki segíthet rajtuk, az Szent Ferenc. Ő pedig segít is a vacogó állatokon. Sorra kopogtat be hozzá a medve, a nyúl, a róka és a sün is. Hanem, mire a sünre került volna a sor, addigra elfogyott az összes fonal. Nem maradt más, csak a sok elhasznált tű. 

Nézzük! Júj! 
Nincs már több fonal! 
Hogyan kötök bundát hamar? 
Odaadtam összes kelmém,
Hogy segítsek én, szegénykém? 

Már csak a tű maradt itten, 
lássuk, az meg mit segítsen? 
Van belőle egy marékra, 
Gyere süni, kössük gúzsba. 

Elkészült a tüskés szőrme, 
A süni gyorsan fölvette,
Így lett kicsit melege.
Megköszönte, hálálkodott, 
Elköszönt, majd tanakodott, 
Neki miért ily tüskés jutott? 

Többinek mind fényes-selymes, 
Pihe-puha, jó fekhelynek, 
De az ő bundája csúf is, 
Nem túl meleg és még szúr is. 

Hanem akkor fáról nyomban 
A hátára alma pottyan. 
Nem is egy, de kettő, három
Ott ül fent a szúrós háton, 

Mert a tüske remek bunda, 
Kis gazdáját védi-óvja, 
A ráhullott gyümölcsöket 
Odújába mind behordja. 

Vidám lett a süni újra, 
Kamrájában a sok alma. 
Barátait mind elhívta, 
Kezdődött is a lakoma. 
Táncot jártak énekeltek 
S hálát adtak Szent Ferencnek.

•     •     •

Persze nemcsak a mesén keresztül, hanem közvetlenül az imádságok tanulásával is elősegíthetjük a gyermekek vallásos életre nevelését. Az Úr imáját sok-sok képpel együtt bizonyára könnyebb megtanulni, mint pusztán hallás után. A leporelló illusztrációin gyerekek láthatók különböző élethelyzetekben. A „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” sornál a család az asztalnál ül, az édesanya pedig felszolgálja a vacsorát. „Ne vígy minket kísértésbe” – kérjük az Úrtól, a képen pedig ehhez kapcsolódóan a gyerekek egy földön heverő pénztárcára lesznek figyelmesek, majd pedig így imádkozunk tovább: „de szabadíts meg a gonosztól”, s a leporelló szereplői is így tesznek: felkapják a földről az erszényt, és a tulajdonosa után erednek.

•     •     •

S ha már közeledik a tél, az évszakhoz illő könyvecskéket (Téli mondókák) is találunk, és együtt skandálhatjuk a fülbemászó téli sorokat gyermekünkkel vagy unokánkkal a délutáni séta közben.

 

Susog-susog a levél, 
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél, 
Lefújta a hideg szél. 

Esik eső, fúj a szél,
Nemsokára itt a tél. 
Hull a dér, jön a tél,
Daru, gólya útra kél. 

Varjú károg, fúj a szél, 
Esik a hó, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van, 
Ropog a hó alattam. 
Vígan csúszik a kis szán, 
Most örülök igazán.

Liccs-loccs locsogó,
Esik eső, hull a hó. 
Hull a hó, hull a hó, 
Hógolyózni jaj, de jó!

Hull a hó, hull a hó, 
Lesz belőle takaró.
Erdő-mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.

Kiskarácsony, nagykarácsony, 
Kisült-e már a kalácsom? 
Ha kisült már, ide véle! 
Hadd egyem meg melegébe!

Jaj, de szép a karácsonyfa,
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda, 
Jaj, de szép a karácsonyfa! 

Kezem-lábam jaj, de fázik,
Csizmám alatt jég szikrázik, 
Ha szikrázik, hadd szikrázzon! 
Azért van ma szép karácsony!

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése