2013. április 17., szerda

A szombathelyiek Sarlós Boldogasszony székesegyháza

A közelmúltban jelent meg a Martinus Kiadó gondozásában A Szombathelyi Egyházmegye Kincsei sorozat 4. kötete, amely a püspökség fő templomát, a Sarlós Boldogasszony székesegyházat mutatja be gazdag képanyaggal illusztrálva annak múltját és jelenét. A színes kalauz segítségével a látogató egyedül is megtekintheti a templom kincseit, de a kiadvány olvasmányos stílusa és említett képanyaga folytán önmagában is érdekes olvasmány lehet, amely rengeteg, a templommal kapcsolatos információt magában foglal.

A könyvet hosszas kutató- és gyűjtőmunkát követően H. Simon Katalin írta. A kutatómunka azonban nem mindig jelenti a levéltárak és könyvtárak iratainak nyugodt tanulmányozását. Ahogy minden régi épület, úgy a székesegyház is rejt olyan titkokat, amelyekre az iratokból nem derülhet fény. Így például jó néhány szobrot el kellett mozdítani a helyéről ahhoz, hogy fény derüljön készítésük évére, de a templom legmagasabb pontjait is fel kellett deríteni, hogy a harangokkal kapcsolatos adatok a kötetbe kerülhessenek. A kiadványban sok helyen a festmények és szobrok alkotóinak és ajándékozóinak a neve is szerepel, sőt helyenként ars poétikát is közöl a szerző. Lássuk a harangokkal kapcsolatos részletet!

A két karcsú, iker harangtorony magassága 62,5 méter. A templomnak az első világháború előtt öt harangja volt, melyből aztán hármat a háború idején hadicélokra felhasználtak. A székesegyháznak jelenleg négy harangja van. Az északi toronyban lakik a Szűz Mária harang, amit a helyiek püspöki nagyharangnak hívnak. Felirata: „Szűz Mária tiszteletére készült Szent István jubileumi évében 1937. Öntötték: Seltenhofer Frigyes Fiai a M. K. Udvari Szállítók harangöntő gyárában, Sopron (sorszáma 5800).” 2300 kg és 1,5 méter magas. A déli toronyban három harang van. A középső nagyharang a Szent Márton harang, melynek felirata: „Szent Márton légy szószólója egyházmegyédnek! Öntette a Martineum Rt. 1920.” Átmérője 129 cm, súlya kb. 1500 kg. A püspöki palota felőli a Szent Mihály harang. Felirata: „Szent Mihály székeskáptalan védőszentje védelmezz minket harcainkban! Készíttette az Egyházmegyei Takarékpénztár, 1920 Öntötték: Seltenhofer Frigyes Fiai, készült a M. K. Udvari Szállítók harangöntő gyárában, Sopron (sorszáma 3333).” Átmérője 76 cm, súlya kb. 300 kg. A hajdani szeminárium felőli a Szent Sándor harang – „Lélekharang”. Felirata: „Szent Sándor segítsd a haldoklókat boldog kimulásra! Öntette: Dr Tauber Sándor kanonok 1920 Seltenhofer Frigyes Fiai harangöntő gyárában Sopron 1920.” Átmérője 62 cm, súlya kb. 150 kg. A jelenlegi toronysisakok 1870–71-ben készültek a Hefele tervezte, ám Anreith által leegyszerűsített eredeti sisakok helyébe.

A székesegyházat ért 1945. március 4-i bombázásról és az azt követő újjáépítés kapcsán olvashatjuk, hogy „amikor az elértéktelenedett pengő helyett 1946. augusztus 1-jén megjelent az új pénznem, a forint, a szombathelyi templomokba érkezőket már a belépéskor perselyek és plakátok állították meg a következő felhívással: »Add első forintodat a székesegyházra!« Aztán új jelszavak is születtek: »Minden hívőtől egy forintot kér a székesegyház! Mindent a székesegyházért!« E nemes kezdeményezésnek, továbbá a hívek és a plébániák adományainak, valamint a város, a megye és az állami szervek pénzbeli segélyének köszönhetően rövid idő alatt újjáépült a templom.
A székesegyházat 1947. szeptember 7-én Vas megye szülötte és a Szombathelyi Egyházmegye egykori papja, Mindszenty József bíboros, hercegprímás (1892–1975) szentelte fel, közvetlenül a főpapi szentmise előtt. Azt követően még néhány éven át puritán templombelső fogadta a székesegyházba betérőket, s csak 1953-ban kezdődhetett el a belső épületrészek és festmények pótlása.”  

A kiadványhoz Kiss Gábor régész készített ajánlást: A Szombathelyi Egyházmegyét bemutató kiadványsorozat legújabb száma, a szombathelyi püspökség legnagyobb épületét, a székesegyházat mutatja be, elénk tárva annak gazdag múltját és számtalan értékét. Szily János püspök bölcs előrelátását dicséri, hogy annak idején Hefele Menyhért építésszel olyan nagyságú templomot terveztetett, amelyben ünnepi alkalmakkor Szombathely lakossága még évtizedek múltán is bőven elfért. Bár csak jóval az első püspök halála után készült el, művészi kivitele révén azonnal messze földön híressé lett, és így egyetlen utazó sem mulasztotta el megcsodálni azt, homlokzati szobraival, csodálatos freskóival és oltáraival. Ám az egyszerű látogató akkor sem – miként most sem – láthatott minden értéket, hiszen azok a sekrestyék szekrényeiben vagy éppen a vasajtóval elzárt káptalani levéltár polcain pihentek, őrizve az elmúlt idők egy-egy eseményének emlékét. Mindaz a történeti és művészettörténeti érték természetesen, amelyet a székesegyház őriz – vagy valaha őrzött – már csak mennyisége miatt sem férhetett bele a korlátozott terjedelmű füzetbe. Ennek ellenére színes leírásaival és gyönyörű képeivel (amelyek között természetesen archív felvételek és eddig még nem publikáltak is bőven vannak) mégis a teljességre törekedve a legalaposabb áttekintést most ebből a kiadványból kaphatjuk a székesegyházról. Rendkívül hasznos, hogy egyben részletes idegenforgalmi vezetőként is remekül használható. Az épületet látva jusson eszünkbe, hogy a római helytartói palota és a középkori vár falaira épült szombathelyi nagytemplom máig azt a töretlen folyamatosságot hirdeti, amely az ókeresztény bazilikaként is használt mozaikpadlós romkerti császári aula és a régen lebontott Szűz Mária-vártemplom létén át egészen a mai napig tart. Szívből ajánljuk hát a kiadványt mind a szombathelyiek, mind az idelátogatók szíves figyelmébe!

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2013. április 10., szerda

A férfi útja

Az „Elengedés szabadsága” című könyv rendkívül népszerű volt olvasóink körében, ezért úgy döntöttünk, hogy ismét egy Richard Rohr által jegyzett könyvet ajánlunk figyelmükbe. Mindennapi életünkben számos szerepet magunkévá kell tennünk: a szüleimnek gyermeke, a gyermekemnek szülője vagyok, a munkatársamnak kollégája, a főnökömnek beosztottja, a házastársamnak férje vagy felesége, barát és szomszéd vagyok, de ami a legfontosabb: nő vagy férfi vagyok. Minden kor meghatározza a maga női-, illetve férfi ideálját, s mi akarva, akaratlanul, tudatosan vagy tudat alatt valamilyen mértékben azonosulunk ezekkel a szerepekkel.

„A férfi útja” című könyvében Richard Rohr elsősorban a férfinemet veszi górcső alá. Mint tudjuk, a férfi a nővel alkot egységet, így hát a könyv nemcsak a férfi, hanem a női olvasókhoz is szól, és mintegy felfedezőútra invitál a férfi lélek rejtelmeibe. Rohr egyfajta lázadó, aki 1984 óta provokálja előadásain az embereket, biztatva őket, hogy térjenek vissza az Atyához. A férfi útja című kötet ilyen előadások szerkesztett változata, hat beszéden keresztül ismerhetjük meg a pszichológiát is szolgálatába állító szerzetes gondolatait. Rohr egyik kiindulópontja az, hogy élete során minden férfi végigjárhat egy archetípusokon keresztül vezető utat, miközben a férfi mindvégig hitelesen lehet saját maga. Ezalatt rábízhatja magát egy nagyobb rendre, végső soron Istenre.

Rohr egy feminizmustól mélyen áthatott korban azt üzeni: csodás dolog, hogy a nők öntudatra ébredtek, ám szomorú, hogy eközben a férfiak ottmaradtak, ahol voltak. Férfinak és nőnek együtt kellene fejlődnie és ébrednie, ezért szükség van arra, hogy a férfiak is tudatosabban gondolkodjanak férfiságukról.

Ahogy a lelkiségi szerzők, Rohr is az Evangélium szavain keresztül beszél az emberről. Az első beszédben a nyomorék kezű ember meggyógyításán keresztül mutatja be a tipikus férfiszerepeket: a tehetetlen, béna kezű férfi, aki csak úgy ott van a zsinagógában. A farizeusok és írástudók a rögeszmés, szabályokhoz ragaszkodó férfiak, akik soha nem mernek önmaguk lenni. És ott van Jézus, aki az egész helyzetet fel meri vállalni, kiáll, sebezhetővé válik, beszél és cselekszik. Végső soron jobbá teszi a világot, és van mersze a lezárt világot élővé tenni.

Rohr szerint a férfiaknak életük során két utazást kell tenniük. Az első út Szent János apostol útja, az animához, a nőiséghez vezető út. A gyengédség, a megértés és az érzelmek útja.

„A legtöbb férfi a (társadalom által meghatározott és elvárt) férfiasság sablonja szerint viselkedik. Csak az utóbbi években történt Nyugaton valami meglepő: férfiak sokasága lépett rá erre az útra azért, hogy kitörhessen a sablonból. Én ezt a »nőiséghez vezető útnak« nevezem. A romantika korát kivéve, talán soha korábban nem engedte meg magának ilyen sok férfi, hogy végre érzései legyenek, s kimutassa azokat. Ma már lehetséges érző szívűnek lenni, amint azt egyes filmek is mutatják.

Sok nő olyan férfit kíván magának, aki megérti őt, aki lágy és gyenge is tud lenni, akivel beszélni lehet. Ez új és nagy szabadságot jelent. Én ezt a János apostolhoz vezető útnak nevezem. János apostol férfi voltában oly annyira biztos, hogy megengedheti magának, hogy fejét Jézus keblére hajtsa, a tizenkét tanítvány körében, akik mindannyian férfiak. Nem szégyenkezik, nem fél ettől. A legtöbb férfi számára ez manapság elképzelhetetlen lenne.

A »gyenge« János az egyetlen tanítvány, aki mindvégig kitart, még a kereszt alatt is, együtt az asszonyokkal. Mivel magába engedte a szeretet gyengeségét, a megfeszített kiszolgáltatott odaadása elől sem kell kitérnie.”

Csak aki ezen az úton végigment, az indulhat el a Keresztelő Szent Jánoshoz vezető úton, amely során igazi „vad férfi” válhat belőle. Olyan férfi, akinek a szavát mindig Jézus tettei követik. Szent János apostol útja a fejét Jézus mellére hajtó férfi útja, Keresztelőé magányos ösvény, maga a társadalmon kívüliség.

„A Keresztelő útja magányos út. Egyedül a pusztában, a társadalmon kívül. Ha valaki rászorul arra, hogy mindenkinek tetsszen, harmóniában éljen, mindenfelől simogassák, akkor sosem lesz »Keresztelő Szent János« belőle. Az nem a társadalom ételeit eszi, hanem sáskán és vadmézen él, a kitaszítottak, a társadalom peremén élők táplálékán. Nem a menő divatot követi, ahogy az Jeruzsálemben a módi. Ruhája teveszőrből készült. Ő igazi »vadember«. Az az a vadság, ami Istenünknek is része.

Nevezhetnénk ezt a részt passiónak (s ebben a szóban mindkét jelentés, a szenvedés és a szenvedély egyaránt benne foglaltatik); én »férfienergiának« nevezem.”

A második beszéd során kerül elő a férfienergia fogalma, amelyet minden férfinak meg kellene tanulnia éreznie magában, és tudnia kéne szétsugározni. Ugyanúgy, ahogy Jézus is jelen tudott lenni a tizenkettő között, azon túl pedig a világban, úgy jelenhet meg minden férfi a maga közösségében, családjában, világában. Hangsúlyozza a szellemi atyaság jelentőségét, apa és fiú kapcsolatát, mester és tanítvány kettősét.

A harmadik beszéd főleg az erő és erőtlenség témakörét járja körül, a negyedik pedig a bizalom és bizalmatlanság mentén bomlik ki. Merni kell elhinni, hogy az Isten már igent mondott ránk, és merni kell sebezhetőnek lenni. „A férfienergiák feltárásához vezető út végcélja az, hogy nagyapákká legyünk. A nagyapai energia csendes, önmagában nyugvó. Megtisztult már az élet által, nem kell folytonosan bizonyítania. Ezért érzik olyan jól magukat a gyerekek a nagyszülők társaságában. A papa és a mama állandó nyugtalanságban élnek, szünet nélkül tartanak valahova, nincsenek még készen. A jó nagyszülők rendelkeznek azzal a szabadsággal, hogy egyszerűen csak ott legyenek. S néha az unokának az az érzése: egyedül énértem vannak. Befogadhatnak világukba, ahol én is nyugalmat, biztonságot és békét találok.”

A kötetet két németországi beszéd zárja, amelyben Rohr a szegények igen fontos szerepéről szól, az egységről és a jövő vallásosságáról. Rohr bizakodó, és minél nagyobb mélységet lát, annál bizakodóbb.

Rengeteg fontos dolgot megtanulhatunk az amerikai ferences szerzetestől: hogy a lélek a szabad hely az emberben. Hogy az imádkozás nem beszélgetés vagy könyörgés, hanem a Szent Szellem munkálkodása bennünk. Hogy kereszténynek lenni jó.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2013. április 3., szerda

Ketten - hármasban

Sokakat érintő, örökké aktuális témával foglalkozik Gyökössy Endre kötete: a házassággal, a családi élettel, melynek kereteiben férfi és nő „életük együttes, szép kalandját élheti meg”. Ahhoz, hogy ez így legyen, a házasságot „mint élő test”-et tekintve ismerteti a korszakait (fogantatását, növekedését, gyermek-, serdülő-, felnőtt- és öregkorát, halálát), a válságát előidéző „betegségeit” a férfi-nő szerepét, helyét is meghatározva, továbbá egészséges működésének feltételeit leírva.

Gyökössy Endre Ketten–hármasban című könyve egyszerű, világos és sok mindent helyretesz. Bemutatja, hogy milyen hibákat követ vagy követhet el az ember a legbensőségesebb társas kapcsolatában, a házasságban. A kiadvány olvasása közben felfedezhetjük a saját életünkben lévő problémák forrását, melyekre a szerző megadja a válaszokat. Friss kapcsolatban lévő párok és megfáradt házasok egyaránt haszonnal forgathatják ezt a lelki kalauzt, és talán még azok számára is rejteget megfontolandó gondolatokat, akik úgy érzik, hogy tökéletes és harmonikus kapcsolatban élnek.
A szerző szerint a jól működő házasság négy alappillérre épül, ezek pedig a következők:
  • Szeretlek, mert enyém vagy. (szexus)
  • Szeretlek, mert ilyen vagy. (erósz)
  • Szeretlek, mert társam vagy. (fília)
  • Szeretlek, mert szeretlek. (agapé)

Ha valamelyik hiányzik vagy meggyengül, baj lehet a házassággal. A szerző a könyvben meghatározza az alappilléreket, és gyakorlati példákon keresztül vizsgálja meg egy-egy életkor sajátosságait, a lehetséges problémákat, konfliktusforrásokat és azok kezelési lehetőségeit.

Röviden a következőképpen definiálja a négy alapfogalmat: A szexus az egészséges testi szerelem, az erósz a testi szerelem lelkibb oldala, míg a fília inkább a baráti, a szociális szeretetet jelenti. Végül e három szeretetet az agapé teszi teljessé és fogja egybe.

Vannak olyan házaspárok, akik az isteni Gondviselésre bízzák magukat: „Sosem akartuk egymást legyőzni. Még meggyőzni is ritkán. Hagytuk, hadd győzzön le bennünket a Gazdánk. Egy kicsit szerettünk volna mindig rá hasonlítani, ezért egyre inkább hasonlítunk egymásra.”

„Nem mindig értem, mégis szeretem. Ha más is, ha sok mindenhez másképpen viszonyul is, sőt másképpen cselekszik is, mint én, akkor is. Ez az a mégis-szeretet, amelyik nem tud elaludni haraggal.” (Ef 4,26)

Konfliktuskezelésről, tisztánlátásról, mérlegelésről és választásról tanít a következő példa: A férj bevallotta feleségének, hogy öt évig viszonya volt egy másik nővel. A feleség később így gondolkodott a hallottakról: „Öt évig éltem egy rejtett hazugsággal körülvéve. Miért ne tudnék most egy megbánt és leleplezett hazugság tudatával élni – megbocsátva azt. Hiszen én is Isten bocsánatából élek szüntelen. Csak kettő között választhatok: vagy a férjemet küldöm el, vagy csalásai emlékét dobom ki az ablakon. Én inkább az utóbbit teszem.”

A hűség és biztonságérzet a házasság egyik éltető vitaminja – vélekedik a szerző. „A hűség nemcsak ennyi: nem csalom meg a házastársamat szexuálisan. Ez önmagában képmutató önelégültséghez vezethet, amely alig elviselhetőbb a hűtlenkedésnél. Mert van »hideg házasságtörés« is. Meg lehet csalni a másikat munkával, konyhával, szomszédolással, külön szórakozásokkal, könyvbe vagy a gyerekhez való meneküléssel, újságba bújással, sporttal, álmodozással, szeretetpótlékokkal, testünk ellopásával” – sorolja fel Gyökössy, majd azzal folytatja gondolatmenetét, hogy a valóságos hűség biztonságérzetet ad a partnernek, aki ilyen körülmények között lelkileg-szellemileg és emberségében egyaránt zavartalanul fejlődhet. Fontos a becsületesség és az átlátszóság – írja a szerző –, ami számára azt takarja, hogy a házas felek nem tesznek és mondanak olyat, amit a házastárs jelenlétében nem mondanának vagy tennének.

Gyökössy Endre házassággal kapcsolatos gondolataiból szemezgetve a derű és humor kifejezésekkel is találkozhatunk. „Ha a rosszkedv az ördög széruma, akkor a derű az Isten vitaminja. Az Ige szavaival: a Lélek gyümölcse.” (Gal 5,22) Ezzel kapcsolatban egy férj így vélekedik: »Hivatali bosszúságomat és rosszkedvemet mindig kint hagyom a lábtörlőn, azzal a porral, sárral együtt, amit leverek a lábamról. Én szegény ember vagyok, nem tudok mást hazavinni, mint a jókedvemet.«

A derű ikertestvére a humor – folytatja gondolatait a szerző. „A humor azt jelenti, mégis mosolygok. Aki ezt cselekszi, nem válik sem önmaga, sem az események rabjává. A humor belső távolságban tart önmagunkkal és az eseményekkel szemben. A távolság pedig helyesebben mutatja az arányokat.

A társadalom „leglelke” a család – írja Sütő András. Érdemes tehát foglalkoznunk vele, tenni azért, hogy működjön, jól működjön. Ez a kis könyv hatékonyan vezetheti az olvasót emberi kapcsolatainak labirintusában.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

A szorongástól az önbecsülésig

Idén Pál Ferenc atya vezette Szombathely város nagyböjti lelkigyakorlatát. Az atya neve bizonyára sokak számára ismerős. Előadásait hallhatjuk rádióban, interneten, de könyvek is jelennek tőle. Fiatal és idős számára egyaránt hasznos és érdekes időtöltést nyújthat Pál Ferenc „A szorongástól az önbecsülésig” című könyve, amely tavaly jelent meg.

A szorongásaink, az aggodalmaink, a nehézségeink és a gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak bennünket és a kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és az érzelmileg nehéz helyzetekben is alkalmassá tesz az együttműködésre.

A szerző az önbecsülés témakörében felmerülő összes téma és gondolat kapcsán igyekszik konkrét élethelyzetet ábrázolni, és megadni a helyes megoldási lehetőséget is. Gyakran idéz a hívekkel folytatott beszélgetésekből. A könyvben szereplő, vastagon szedett gondolatok, témák mintegy alcímként funkcionálnak, könnyen áttekinthetővé téve a könyvet az olvasó számára.

Az „Állandó tevékenység és aktivitás” című kis egységnél a következő gondolatébresztőt olvashatjuk: Netezés, telefonálás. Moziba járás. Tévézés. Szerencsejáték. Pénzszerzés. Pénzköltés. Beszédkényszer. Veszélykeresés. Vallási túlbuzgóság. Nőknél: takarítás. Férfiaknál: kocsimosás. Konyha, műhely. Kapcsolatokban folyamatos vádaskodás, veszekedés, rivalizálás, aggodalmaskodás, sírás, rivalizálás, hibáztatás, sértődés. Ezeknek az egyvelege. Lényeg, hogy történjen valami. Tanulásmánia. Huszonötödik diploma, majd a diplomaosztóról távozva a posztgraduális képzések felvételi jegyzékének beszerzése, közben telefonálás, közben kirakatnézés, közben gondolkodás, miközben... – a szerző nem mindig ad választ egy-egy kérdésre, időnként csak leírja tapasztalatait, melyeket végiggondolva önállóan elmélkedhet az olvasó: „Vajon rám jellemző a felsoroltak közül valami?”

Pál Ferenc könyvében ír az önbecsülést meghatározó tapasztalati háttérről: a gyermekkorban szerzett lelki sebekről és a hamis szülői vélekedésről is. A személyiségfejlődés egyik nagyon fontos állomásának tartja saját magunk, hibáink és hiányosságaink megismerését és elfogadását: „Saját magunk árnyékában élünk. Nem kis emberi teljesítmény abból kilépni, és önmagunk addig takarásban lévő részeivel találkozni.”

Az önbecsülés kialakulásához – sok egyéb mellett – hozzátartozik az egészséges önérvényesítés is: „Jogom van a nyugalomhoz és a pihenéshez. Szabad néha semmit sem csinálnom. Nézni, ahogy a rügyek fakadnak. Tudsz-e elég nyugodt és szabad lenni mások társaságában? A belső önbecsülésnek ez fontos ismérve. Hogy nem érzel késztetést, hogy produkáld magad, folyton beszélj, középpontban legyél, teljesíts és megfelelj – de el sem kell bújnod, nem kell szoronganod, szabadon, nyugodtan lehetsz mások között. Ez egész kevésnek tűnik, mégis igen fölszabadító, megnyugtató. Tehát szabad lennem, itt és most így lennem, ahogy vagyok. Szabad kérnem, kérdeznem. Szabad cselekednem, megvédenem magam.”

A boldogságról a következőképp vélekedik az atya: „A boldogságot ki kell érdemelni. Mekkora tévedés! Ki mondta ezt nektek? Persze, tudom, valamelyik felnőtt. »Édes fiam, előbb a kötelességedet végezd el! Apád jót akar neked. Azt akarja, hogy ember legyél!« Ezek szerint tehát a kötelességünk elvégzése és a boldogság nincsenek egymással jóban. Márpedig a feladatainkat elvégezhetjük kényszerűen és szabadon is. Amikor megtanuljuk a kötelességeinket szabadon tenni, akkor a boldogság is bekopogtat. Megtanulhatunk kedvet csinálni magunknak ahhoz, amit meg kell tennünk.

A vágyainkat a mai kultúra hihetetlenül fölfokozza – írja a szerző. „A reklámok kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy minél inkább fölbátorítsanak minket, hogy mindenféle, akár felesleges dolgok után is vágyakozzunk. Azt akarom, amit mindenki más is akar, de nem akarom a veszteségélményt, ami lehetőségeim korlátaiból fakad. Ráadásul előszeretettel hasonlítom magam össze olyanokkal, akiknek jobb vagy több jutott, mint nekem. Úgy látom, ma ettől nagyon sok ember szenved (...)”

Néhány oldallal hátrébb felveti az alábbi gondolatot: kultúránk hatalmas erővel hirdeti, hogy légy független és autonóm. Valósítsd meg az életed! Higgy magadban! Ezzel szemben mi áll? A korlátok. A realitás. Az, hogy minél inkább szabadnak tartjuk magunkat, annál inkább szembesülünk azzal, hogy van egy sereg föloldhatatlan korlátunk (...)”

Szintén általános dilemma az önátadás kontra önmegvalósítás problémája. „Ma úgy tűnik, ha valaki átadja magát valaminek, valakinek, akkor lemondott arról, hogy valaki legyen. Még az a nő is, aki képes önfeledten boldog lenni abban, hogy ő »csak« édesanya. (...) Ma az anyaság, mint kulturális szerep nem hordozza a beteljesülésnek azt az ígéretét, hogy nyugodtan, önfeledten éld meg, és ezáltal boldog leszel. Sőt, az önátadás sajátosan kulturális kirekesztéssel is járhat. (...) Van egy másik történetem is. Jegyesekkel beszélgettem, és a férfi egész váratlanul azt mondta, hogy neki tulajdonképpen az a legnagyobb vágya, hogy boldog családapa legyen. Mit gondoltok, a leendő felesége örült ennek? Egyáltalán nem örült! Kifejtette, hogy a férje szerinte egy kicsit tutyimutyi, és sokkal jobban szeretne egy olyan férfit, aki sikeres is. Kevés munkával. Azért legyen sokat otthon is (...)”

Pál Ferenc könyve őrzi a szóbeli előadások oldott hangulatát, kötetlen stílusát. A szerző pap, pszichológus, barát és külső szemlélő egyszerre. Saját maga és mások élettörténetein, tapasztalatain keresztül tanít, ráébreszt, de elsősorban továbbgondolásra és elmélkedésre biztat. 

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat: