2016. június 22., szerda

Istenről és művészetről vallanak



A csend történései című kiadványban kortárs íróink és költőink írnak arról, hogy eddigi pályafutásuk során milyen mértékben hatott rájuk és művészetükre egy-egy bibliai idézet, szöveghely, hogyan tudták felhasználni annak mondanivalóját műveikben. Arra is keresik a választ a művészek, hogy miként vetődik fel a szakralitás problémája munkájuk során, illetve a biblikus hagyomány hogyan kap artikulációs formát műveikben.

A kötetben olvasható írások szerzői: Ayhan Gökhan, Babiczky Tibor, Baglyas Erika, Báthori Csaba, Czigány György, Csendes Toll, Csordás Zoltán, Dér András, Dobai Lili, Esterházy Péter, Gergely Ágnes, Győrffy Ákos, Halmai Tamás, Hevesi Judit, Iancu Laura, Kemény István, Kertész Imre, Lackfi János, Láng Eszter, Marno János, Mezey Katalin, Nagy Dénes, Pályi András, Petrőczi Éva, Rakovszky Zsuzsa, Sándor Iván, Szabó Ferenc, Szüts Miklós, Takács Zsuzsa, Tamás Zsuzsa, Varga Ferenc, Váli Dezső, Vasadi Péter, Villányi László, Vörös István, Zalán Tibor, illetve Kovács-Gombos Gábor és Máthé Andrea.

Czigány György költő úgy véli, hogy számos irodalmi mű, keletkezési idejétől függetlenül aktuális mondanivalóval bír számunkra ma is, hiszen az eleven élet aktualitását fogalmazzák meg. „Egy-egy Bach vagy Mozart-mű, Mikes kelemen levelei, Csehov novellái számomra kortárs darabok, nem elmúlt idők jeleiként hatnak rám, hiszen élnek, változnak általunk és bennünk, frissen szólnak hozzánk...” Ahogy a Biblia is. A költő így vélekedik a művészetekben megjelenő szakralitásról: „A szakrális zene igen fontos, szép darabjait leljük a Stravinsky-életműben. Mindenekelőtt a zsoltárszimfóniát említem, ami egyidős a Bartók legszemélyesebb vallomásának felfogható muzsikával, a Cantata profanával. Ezekkel egy időben írta meg Tamási Áron Rendes feltámadás címmel csodálatos novelláját.”

Ottlik Géza egy helyütt azt írta művészetéről: „Ha Jézus nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra – akkor nem is hoztunk létre semmit.”

Csordás Zoltán képzőművész – ahogy mondja – képeket készít, tehát nem e világgal foglalkozik, hanem a senki földjével. „Saját mélységeimmel, amelyek a rajtam túli meghosszabbításai és beszivárgásai. A képek itt vannak, de szimbolikus tartalmaik miatt egy megközelíthetetlen, elzárt és végtelen térség felé nyitnak. A romolhatatlan világ felé. (…) Mindegy, hogy a festő mivel foglalkozik, az a kérdés, mi lesz láthatóvá a képtől. Egyszer csináltam egy monotípiát, Michelangelo emlékműve a címe, s a lányom, amikor meglátta, azt mondta, ez olyan, mint amikor az Isten lejön a lépcsőn. Az a valódi kérdés, milyen képzetek generálódnak a képek láttán?!”

Dér András filmrendezőt egyik filmje kapcsán az alábbi, Lukács evangéliumából származó rész ragadta meg: »Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. (Lk 13,24-25)« „A megértés, a világ befogadása a kérdés” – hangsúlyozza a rendező. „Előző filmemben is erre kerestem a választ egy absztrakt narratívájú, költői formában. Képes beszéd, tört nyelv, ahogy a kutakodó öntudat artikulálja a megfoghatatlant. Ajtók. Bezárt terek. Elvesző identitás. Várakozás. A várakozás csendje.”

A csend történései című könyvet olvasva felmerülhet az olvasóban a kérdés: létezik-e – és ha igen, minként – a mai művészetben a szakralitás fogalma? S érzékelhetővé válhat-e korunk befogadója számára? Többek között erről is együtt gondolkodhat neves művészeinkkel az olvasó. Végül néhány gondolat az örömről és a szépségről, amely fogalmak gyakran kapcsolódnak össze Istennel. „Mivel Isten olyan nagy bőségben akart az embernek szánt örömöt helyezni a teremtésbe, szépséggel ruházta fel a dolgok képeit; s ha a dolgok láttán nem is ragadható meg mindig teljesen, ott rejlik abban a szándékban, amelyet a teremtő meg akar valósítani: isteni céljánál fogva a legjelentéktelenebb dolog is szép.”


Csuti-Mátyás Zsófia

2016. április 6., szerda

Kedves Ferenc pápa!



Tudjuk, hogy a gyerekek nem köntörfalaznak, kimondják, amit gondolnak, és persze habozás nélkül felteszik a legnehezebb kérdéseket is. Kérdéseiket nem hagyhatjuk figyelmen kívül, azok közvetlenek, egyértelműek, és néha nyersek is. Ferenc pápa rendkívül nyitottan, a gyermekek nyelvén válaszol a neki feltett kérdésekre, vonatkozzanak azok az eddigi életútjára vagy vallási ismeretekre.

26 országból 259 (rajzzal és fényképpel ellátott) levél  érkezett a Szentatyához. Amikor átolvasta az összeset, így szólt: „Ezek ám a kemény kérdések!”

A 10 éves, portugáliai João azt kérdezte Ferenc pápától, hogy mit érez, amikor gyermekekkel találkozik. „...Mindig nagy gyöngédséget és szeretetet érzek irántuk, de nemcsak ezt. Valójában akkor, amikor egy olyan gyermekre nézek,  mint például te, érzem, hogy a szívemben nagy remény ébred, mert a gyermekekben a jövőt látom...”

„Kedves Ferenc pápa! Meghalt családtagjaink láthatnak minket a mennyből?” – kérdezte a 9 éves Emil a Dominikai Köztársaságból. „Kedves Emil! Biztos lehetsz abban, hogy látnak téged. (…) Te nem látod őket, de amikor Isten megengedi, ők látnak minket, legalábbis életünk bizonyos pillanataiban. Nincsenek távol tőlünk, ugye tudod? Imádkoznak értünk, és szeretettel vigyáznak ránk...”

A 8 éves, kanadai Ryan azt kérdezte a Szentatyától, hogy mit csinált Isten, mielőtt a világot teremtette. „A teremtésben ott van a szépség, Isten végtelen, örök gyöngédsége és irgalma. Isten elkezdett valamit megalkotni, amikor megteremtette a világot. Ha azonban azt mondanám neked, hogy Isten nem csinált semmit a világ teremtése előtt, tévednék. Valójában Isten teremtette az időt is, vagyis az előtt-öt és a után-t. De nem akarlak összezavarni ezekkel a szavakkal. Gondold el így: Mielőtt bármit is teremtett volna Isten, szeretett. Ezt csinálta Isten: szeretett. Ő mindig szeret. Isten maga a szeretet. Így amikor Isten elkezdte megteremteni a világot, egyszerűen kifejezte a szeretetét. De mielőtt bármit is tett volna, Isten szeretet volt és szeretett.”

Íme még néhány kérdés a sok közül:
  • A nagyapám, aki nem katolikus, de semmi rosszat nem tenne, ha meghal a mennybe fog jutni? (Ivan 13 éves, Kína)
  • Ha Isten annyira szeret bennünket és nem akarja, hogy szenvedjünk, akkor miért nem győzte le az ördögöt? (Alejandra, 9 éves, Peru)
  • Miért választotta Jézus ezt a 12 apostolt, és nem másokat? (Juan Pablo, 10 éves, Argentína)
  • Pápaként mindenki apukájának érzed magad? (Clara, 11 éves, Írország)
  • Mi volt a legnehezebb döntésed a hitért vállalt küldetésed során? (Tom, 8 éves, Egyesült Királyság)
  • Ha tehetnél egy csodát, mi lenne az? (William, 7 éves, Amerikai Egyesült Államok)
  • Hol szeretsz a leginkább imádkozni és miért? (Josephine, 8 éves, Egyesült Királyság)
  • A pápai munkádban mitől vagy boldog? (Judith, 9 éves, Belgium)

A gyerekek születésüktől fogva tanulják a világot, próbálják megérteni, eligazodni benne. Ehhez elengedhetetlen a felnőttek segítsége. Ferenc pápa a gyermekek iránti mély szeretetéről, megbecsüléséről tesz tanúságot ebben a kötetben. Miután válaszolt minden kérdésre, és alaposan áttanulmányozta a neki készített szebbnél szebb színes rajzokat, így szólt: „Csodálatos válaszolni a gyerekek kérdéseire, de itt kellett volna lenniük mellettem, mindnyájuknak.”

Csuti-Mátyás Zsófia 

A Kedves Ferenc pápa! című könyv megvásárolható a Martinus Könyvesboltban.

2016. március 8., kedd

Mennyekbe fölvett Királyné… - Egy könyv az 1950-es évek Mária-tiszteletéről

Kovács Sándor megyéspüspök 1950-ben a neves Márai-kutatónak, Bőle Kornél domonkos szerzetesnek különleges feladatot adott: állítsa össze a Szombathelyi Egyházmegye Mária-enciklopédiáját.
 

A kérés hátteréhez tudni kell, hogy miután XII. Piusz pápa 1950. november 1-én kihirdette Munificentissimus Deus kezdetű apostoli rendelkezésében Mária test szerint való mennybevitelének dogmáját, ezzel szinte egyidejűleg elrendelte, hogy a Rómában működő Mária-központ világszerte gyűjtse be, rendszerezze és dolgozza fel a Katolikus Egyház Mária-tiszteletének hagyományait, a tisztelethez kapcsolódó liturgikus és paraliturgikus hagyományokat, a Mária-tisztelet kapcsán létrejött műalkotásokat, épületeket. A Mária-központ a pápa kívánságának megfelelően összeállított egy kérdőívet, amelyet a világegyház összes egyházmegyéjébe elküldtek, azzal a kéréssel, hogy a püspökök plébánosaiktól egyenként kérjenek jelentéseket, azt központilag dolgozzák fel, s juttassák vissza a római központba.
 
Az így beérkezett jelentések képezik a „Mennyekbe fölvett Királyné…” „A Mária-tisztelet emlékei a Szombathelyi Egyházmegyében az 1950–51-es felmérés alapján” című, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár és a Martinus Kiadó legújabb kiadványának gerincét.
 
Mindezek mellett tudni kell, hogy a Magyar Katolikus Egyház bizonyos szempontból a lehető legrosszabb pillanatban kapta meg ezt a feladatot, hisz a kommunista párt egyházellenes terrorja, majdhogy nem ekkor érte el tetőpontját: az ifjúsági szervezetek betiltása, az iskolák államosítása, s Mindszenty hercegprímás, majd több magyar főpap letartóztatása után, illetve azzal egyidejűleg, brutális módon folyt le a szerzetesrendek feloszlatása. Az Egyház szervezetét szétzilálták, a papok és a hívek félelemben töltötték mindennapjaikat.
 
Az atyáknak ilyen körülmények között kellett elvégezniük a jelentéshez szükséges anyaggyűjtést, illetve az összegyűjtött anyag feldolgozását. A plébánosoknak – ha őszinte és részletes leírást akartak adni – a munka puszta megírása is nem kevés kockázattal járt. Levelükben például többen tanúságot tettek Mindszenty bíboros mellett, illetve hangoztatták az általa elindított Mária-napok hasznát és sikerét.
 
A jelentéseket olvasva kirajzolódhat előttünk egy olyan, szinte katakombaszerűen működő Egyház képe, amikor fejkendős mamókák szinte hősies módon őrizték meg az elődjeiktől örökölt hitet, hagyományt és feladatot. Tudni kell: azok, akik akkoriban nem engedték lebontatni a házuk utcafrontján lévő keresztet, Lourdes-i Mária-szobrot, a megélhetésüket kockáztatták.
 
A szombathelyi Mária-gyűjtés különlegessége, hogy minden plébániáról érkezett be jelentés, így a helytörténészek számára a most a Martinus Kiadó által megjelentetett mű szinte megkerülhetetlen lesz. Az egész egyházmegyére kiterjedő felmérés által ugyanis olyan művészi, néprajzi emlékek őrződtek meg, amelyekről más módon talán nem is volna tudomásunk.
 
A szerkesztők (Hoósné Péterfi Alexandra, Pál Ferenc, Rétfalvi Balázs) ezzel a művel kívánnak emléket állítani azoknak a papoknak és híveknek, akik a magyar egyháztörténet egyik legsötétebb időszakában is hittek egy jobb, szebb Magyarország eljövetelében, ahol az őseiktől örökölt hitet, hagyományt és Mária-szeretetet végre szabadon gyakorolhatják.

Pál Ferenc

2016. február 23., kedd

Vasárnapi gondolatok

Hazánkban egyre több olyan település van, ahol vasárnaponként – lelkipásztoraink csökkenő létszáma és túlterheltsége miatt – világi lelkipásztori kisegítők végeznek igeliturgiát. A szentbeszédek összeállítása nem könnyű feladat, ezért a Szombathelyi Egyházmegye egykori lelkipásztora, Róka Márton atya jó pár évvel ezelőtt három évre elegendő anyagot állított össze az igeliturgiások és természetesen a plébános atyák nagy örömére. A három évre szóló homíliák most egybegyűjtve, a Vasárnapi gondolatok (A, B, C év) című kötetben lelhetők fel. A kiadvány összeállításában segédkező és annak sajtó alá rendezését figyelemmel kísérő Gyürki László atya a világi lelkipásztori kisegítők, a hívek és a papság figyelmét egyaránt felhívja e nagyszerű kiadványra, amit minden imádkozni vágyó gazdag lelki haszonnal forgathat.

Nagyböjt lévén lássuk Márton atya nagyböjt 2. vasárnapjára szánt homíliáját, amelyben a következőket olvashatjuk: „A mai vasárnapon Krisztus dicsőségét villantja fel egyházunk a Tábor-hegyi színeváltozás titkában, hogy megerősítse hitünket Jézus istenségében, és reménységet adjon a szenvedés idejére. Jézus életének minden eseménye követőinek életében is megvalósul. Tehát nekünk is lehet színeváltozásunk, lelkünk ragyoghat a dicsőség fényében a kegyelem által, így valósulhat meg bennünk a megváltás szent titka.”

Márton atya a „Felvitte őket egy magas hegyre” gondolatot kiemelve a hegy szimbólumáról elmélkedik. Isten szereti a hegyeket, melyek kiemelkednek a lapos világból, és az ég felé emelnek. Ott tisztább a levegő, szélesebb a látóhatár, csendesebb az élet, és a lélek könnyebben emelkedik fel Istenhez, s üdvtörténet legfontosabb eseményei is hegyen történtek – állapítja meg a plébános.

Jézus életében is gyakran szerepelnek a hegyek: az országának alaptörvényeit kihirdető beszédet Hegyi beszédnek nevezzük, vérrel verejtékezése és mennybemenetele az Olajfák hegyéhez kapcsolódik, kereszthalála pedig a Kálvária hegyén következett be. „Az égi dicsőség feltárása is hegyen történik, a hagyomány szerint a Tábor-hegyen. Az élet zajában nem könnyű Istenre gondolni, vele beszélni, benne elmerülni. Lelkileg nekünk is hegyre kell felmennünk, kizárva az élet forgatagát.”

Az élet forgatagának kizárása Márton atya szerint a tudatos befelé fordulással és az elmélyült imádsággal érhető el: „Sokszor azért nem sikerül az imánk, mert nem zárjuk be lelkünk ajtaját, hogy kitárhassuk szívünket Istennek. Széteső a lelki világunk, átjáróház a szívünk, zaklatott a lelkünk. A templom csendjében, az éjszaka nyugalmában, a szabad természetben könnyebb a lelkünket Istenhez emelni. De bárhol imádkozunk is, ha tudatosan befelé fordulunk, rátalálunk Istenre, és az imádság perceiben felragyog szívünkben a kegyelem fénye. Ez a fény fog felragyogni a húsvéti éjszakában is: Krisztus világossága.”


Csuti-Mátyás Zsófia

2016. február 9., kedd

Ne hagyjuk elszáradni a fügefát!

Gyakran talán nem is gondolnánk, hogy egy-egy szent tanításai, gondolkodása milyen sok fogódzót jelenthet saját életvezetési stratégiánkban, és hogy egy-egy jól ismert példázat újbóli értelmezése új kapukat nyithat meg számunkra. Mi köze a fügefának a mindennapjainkhoz? Többek között ez is kiderül Thomas Keating trappista szerzetes az Átalakulás Krisztusban című könyvéből.

A kiadvány lapjain a szerző arról ír, hogy Lisieux-i Szent Teréz miként vélekedett Jézus példabeszédekben megjelenő tanításairól. A trappista szerzetes sorra veszi a vámos és a farizeus, a tékozló fiú, valamint az irgalmas szamaritánus történetét, továbbá bemutatja a mustármag, a kovász és az elszáradt fügefa mindenki előtt jól ismert példázatát.

„Egy embernek volt egy fügefa a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: »Íme, három esztendeje, hogy idejárok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?« De az így felelt neki: »Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.« (Lk 13,6–9)”

A példázat kapcsán a trágya, gané kifejezéseket emeli ki a szerző. Hangsúlyozza, hogy a gané nem mást szimbolizál, mint a mindennapi életünket, valamint újra és újra átélt fogyatékosságainkat. Időnként bizonyára mindenkivel előfordul, hogy tehetetlennek érzi magát, úgy gondolja, a mindennapi élet kellemetlenségein semmivel sem lehet javítani. A hétköznapi életben adódó „fájdalmak” enyhítésére szolgáló eszközeink gyakran nem megfelelőek, véli Keating atya, aki a következőket javasolja az elszáradt fügefa példázata kapcsán: „Az a leghelyesebb, ha elegyengetjük a trágyát a fa körül – vagyis elviseljük hiányosságainkat, és közben folyamatosan bízunk Istenben. Persze a világ valamennyi trágyája sem fogja megváltoztatni ezt a fát. De ha kitartóan lapátoljuk a trágyát, Isten egyszer csak életet lehel a fába – nem a gané miatt, hanem azért, mert állhatatosságunk annyira megérinti. ”

Szent Teréz így vall minderről: „Eleven örömöt érzek, nemcsak akkor, amikor tökéletlennek ítélnek, hanem legfőképpen akkor, amikor annak is érzem magam. Ez az öröm édesebb számomra a dicséretnél, amely valójában csak fáraszt.”

Szent Teréz és a szerző véleménye kapcsán leginkább az gondolkodtatott el, hogy nem kell mindig a legjobb formánkat hoznunk. Hibázhatunk. A fő, hogy mindig törekedjünk arra, hogy helyesen döntsünk, cselekedjünk. Bízzunk Istenben, és keressük a hozzá vezető helyes utat. S hogy a többi példázat kit mire tanít, kiderül az Átalakulás Krisztusban című könyvből.

Csuti-Mátyás Zsófia